2013. szeptember 21.
A tavalyi esemény nagy sikerére tekintettel 2013. szeptember 21-én szombaton megrendezték a második magyarországi Volkswagen Golf találkozót a Hungaroringen, amely idén a Golf Day nevet kapta, talán azért, mert egész nap tartott. Sajnos én csak a hungaroringi felvonulás végéig tudtam maradni (azt azért nem hagyhattam ki...), így sosem tudom meg, hogy megnyertem-e tombolán a gyönyörűen rendbehozott metálszürke II-es Golfot, pedig kétszeres eséllyel indultam volna, hiszen egyik barátomtól és kisfiától két jegyet is kaptam.
A találkozón ismét teljes létszámban felvonult a magyar golfos "közélet". Szöveges beszámoló helyett inkább következzenek a képek, rövid leírásokkal. Idén kizárólag az I-es Golfokra koncentráltam, azon belül is igyekeztem a tuninggal el nem csúfított (vagy még a jóízlés határain belül mozgó) példányokat fotózni.
Idén különösen sok I-es Golf tette tiszteletét a találkozón. A kiállított autók között számos szépen rendben tartott, igényesen felújított példányt láthattunk.
A szervezők viszont idén sem fordítottak gondot arra, hogy a kiállítói autók valamiféle tematikus sorrendben vagy bármilyen egyéb logika szerint sorakozzanak fel. Holott, az előzetes regisztráció miatt erre minden lehetőség meglett volna. Három hónap alatt nyugodtan felkészülhettek volna és, akárcsak egy esküvőn vagy egy igényes fogadáson, meg lehetett volna tervezni az "ülésrendet". Sajnos nem így történt.
Mindenesetre mi ott voltunk...
...és az ifjú látogatók egyike - barátom kisfia - le is tesztelte a kapcsolók és a szivargyújtó teherbírását. (Az eltelt harmincöt év dacára egész jól bírták a lelkes kapcsolgatást.)
Számomra az idei találkozó csúcspontját is az OT 37-82-es rendszámú Golf GLD jelentette. Ez ugyanis egy valódi, eredeti állapotában érintetlenül megőrzött, azaz nem felújított, hanem valóban megkímélt oldtimer.
Megtudhattuk azt is, hogy mindössze 33 700 kilométert futott harminchárom év alatt, ami 1000 km/év futásteljesítményt jelent. Elképesztően szép állapotban van ennek köszönhetően. A motortérben nemhogy uzsonnázni lehetne, hanem minden további nélkül alkalmas akár komolyabb szív- és agyműtétek végrehajtása helyszínének is.
A műszerfala teljesen ugyanolyan, mint az enyém - azzal a különbséggel persze, hogy egyetlen apró hajszálrepedés sincs rajta. Tökéletes ez az autó kívül-belül!
A találkozó nagy attrakciója mégis Cseke Zoltán autórestaurátor, közismert Volkswagen-guru frissen elkészült és muzeális minősítést szerzett, 1977-es évjáratú (azaz még krómlökhárítós) I-es Golfja volt (OT 48-09).
Zoli autója nem gyári állapotban megőrzött (mint a kedvenc pirosom), hanem minden egyes porcikája fel lett újítva, másfél év kőkemény munkájával. Ennek köszönhetően - a szélvédőn látható, Zoliék műhelyét hirdető www.vw-classic-cars.hu matrica kivételével - minden négyzetmilliméterében olyan, mintha épp tegnap gördült volna le a gyártósorról.
Ez is egy GLS felszereltségű, automata váltós kocsi, akárcsak az enyém. Azt hiszem, senkit nem lep meg, hogy látatlanban, próbakör nélkül cserélnék motort és váltót vele. Feltételezem ugyanis, hogy nem csak az esztétikai, hanem a műszaki alkotórészek is tökéletesen lettek felújítva.
A találkozó legrégebben kiadott OT-s rendszámával (OT 22-93) rendelkező, 2008-ban minősített Golfja egy világoskék, szintén krómlökhárítós, emlékeim szerint 1976-os évjáratú autó Golf L volt. Sajnos azóta átesett egy futóműültetésen és kapott egy garnitúra BBS könnyűfém felnit, de ezeket a számomra nehezen elfogadható utólagos beavatkozásokat leszámítva ez is gyönyörű kocsi.
Veterános találkozók régi kedves ismerőse a szintén Cseke Zoli műhelyéből származó, gyönyörű metálzöld fényezésű I-es, amely feltehetőleg a világoskék OT-s gazdájának az ihletést adta a futómű átalakításához. Szerintem kár volt - egy OT-s autó legyen ugyanolyan, mint ahogy annak idején gyártották. Az FFC-609-es viszont nem muzeális minősítésre pályázik, hanem az igényes, a szemnek még nem bántó optikai tuning szép példánya.
Ez az autó eladó, ahogy "rendszáma" (Zu verkaufen) is hirdeti. Sajnos a krómok az évek során valahogy eltűntek róla, de ha valakinek lenne energiája és pénze ezt helyreállítani (lökhárítók, ablakkeretek, felnikupakok, emblémák), akkor díjnyertes kocsit lehetne belőle varázsolni, ugyanis hiába szerénykedik feketére fújt lökhárítóival, alapvetően egy nagyon szép állapotú példány ő is. Sok sikert kívánok az eladásához és örömet az új gazdának hozzá!
Ő pedig a túlkrómozás szép példája, azaz amikor picit több a látványelem a gyárinál, de még a jóízlés határain belül. Az ültetést nehezen bocsátom meg, de ezen kívül nagyon kellemes látványt nyújt. Az Inari Silber fényezés amúgyis a szívem csücske.
És igen: itt vagyok én, még egy példányban. Nem teljesen ugyanolyan (nem GLS, hanem GL felszereltség, nem barna, hanem zöld belső fekete műszerfallal), de ez is egy nagyon szépen karbantartott, megőrzött I-es Golf, a világmindenség legszebb Inari Silber festésével természetesen.
Ő pedig egy háromajtós, nagy hátsólámpás Golf, az utolsó szériák egyikéből. 1982-esnek tippelem, plusz-mínusz egy év, így aligha lőttem mellé. Konkrétan valamikor 1980 és 1983 augusztusa között gyárthatták. Egy idősebb házaspár jött vele, ha jól láttam. Láthatóan szeretik, kímélik ezt a kis autót. A krómcsík nélkülire cserélt fekete műanyag első lökhárítót leszámítva azt kell mondjam, szintén egy "gyógyszertári" példány.
Igen, ez pedig a tavalyi tombolaautó. Változatlanul nagyon szép állapotban, ráadásul különleges felszereltségének köszönhetően az utolsó generációs (nagylámpás) I-esek között igazi színfoltot képvisel. Nem lett volna szép otthon hagyni.
A kiállítás legszebb autója Cseke Zoli (a képen balra) csúcsrestaurált 1977-es automata Golf GLS-e lett. Szeretettel gratulálok hozzá - akárcsak régi kedves ismerősöm, KAP, azaz dr. Kovács András jogász kollégám, az egyik legkiválóbb magyar standupos humorista és remek rendezvény-moderátor - és még sok hasonló szép munkát kívánok a műhelynek.
Lenne is rögtön egy ötletem, hogy mi legyen a következő projekt. Pénzem hozzá sajnos már kevésbé...
