2016. április 9.
Idén nem kezdődött jól a Bogárrajzás, viszont borzalmasan folytatódott. Az autó a télidőt egy szerelőműhelyben vészelte át, valahol a XIII. kerületben, a pesti Duna-parton. Amikor feltöltötték az akksiját és beindították, rendre le akart fulladni a motorja. Elment az alapjárat. Valamit bütyköltek rajta, de rendelni kellett egy alapjárati szelepet hozzá. Így indult az idei tavasz.
Ennek ellenére kapott ajándékba egy szép, újszerű állapotú barna (!) belső visszapillantót. Hátha attól meggyógyul.
Hát nem gyógyult, csak átmenetileg. Hazafelé még rendben volt, de az április 9-ei reggeli odaút már borzalmas volt. Automata váltós autót úgy fékezni, hogy közben sarokkal nyomni kell a gázt, hogy nehogy lefulladjon, hát lehetséges, hogy egy autóversenyzőnek nem probléma, én kis híján belepusztultam. Ja és a piros lámpáknál: mindig kivenni N-be, nyomkodni a gázt, utána, amikor zöldre vált, vissza D-be és... lefullad. Tragikus volt.
Valahogy azért kijutottunk a célállomásra - 10 és 8 éves kislányaim nem most szerették meg a veteránautózást, úgy gondolom, bár az is igaz, hogy a feleségem sem most utálta meg: neki már számos alkalma volt rá a múltban, hogy ne sikerüljön megértenie, mi ebben a hobbiban a jó. (Például amikor tavaly azért nem jutottunk ki a Bogárrajzásra, mert elfolyt a benzin.)
Nem merném állítani, hogy meghatározó létszámban vettek volna részt I-es Golfok (vagy úgy általában: Golfok) a rendezvényen, a túlnyomó többséget idén (is) a léghűtéses Volkswagenek alkották. Öröm az ürömben, hogy találkoztam István barátommal, aki szintén nem I-essel jött, de segített átmenetileg életet lehelni a kocsiba. Az egyik alkatrészesnél vettünk egy bontott alapjárati szelepet, amely áram alatt "behúzott", szóval működőképesnek tűnt. Ezt István hathatós és szakszerű segítségével sikerült is rendszerbe illeszteni. Ekkor azt hittem, megoldódott a probléma, és a családdal békésen, mit sem sejtve a ránk váró megpróbáltatásokról, körbejártuk a kiállított autókat.
A Kiskoszos becenevű II-es például - nevére rácáfolva - teljes pompában és igen akkurátusan lemosva érkezett.
Sok Transporter volt kint, a Bogarak közül pedig ez a fekete tűnt számomra a legrégebbinek.
A rendezvény elnevezéséhez méltóan domináltak a Bogarak (a képen egy kései, pueblai példány és egy szintén a legrégebbiek közé tartozó türkizzöld), de egyik kedvencem, az OT-s bundeswehres Kübelwagen is kint volt.
Személyes véleményem szerint a régi VW-palettán a narancs volt az egyik legszebb szín. Sikerült lencsevégre kapnom egy nagyon szép, már facelift utáni Karmannt, a háttérben pedig egy félig feketére festett és egy eredeti színében pompázó narancssárga Bogarat is megörökítettem.
De ha már a színeknél tartunk, meg kell jegyeznem, ehhez a világoskékhez szép gyerekkori emlékek fűznek, ugyanis ilyen Bogara volt házi gyermekorvosomnak, a felejthetetlenül zseniális Gyuri bácsinak - mielőtt elcsábult volna és vett volna egy nullkilométeres vadiúj 1500-as Ladát (mekkora szám volt az is!).
A Rajzáson idén először a New Beetle (és "21st Century Beetle") klub autói is részt vettek - íme, belőlük is egy kis ízelítő.
No meg persze a Bogár legkiválóbb újrahasznosítási módja, a Porsche 356, melyből rögtön kettő is volt kint, a nyálcsorgató látogatók legnagyobb örömére. A világoskék egy S változat volt.
Hódolat Ferry Porschének (1909-1990) és nővérének, Louise Piëchnek (leánykori nevén Louise Porsche, élt: 1904-1999), a VW-ősatya Ferdinand Porsche professzor gyermekeinek, akik 1947-ben úgy döntöttek, a Porsche családnévben rejlő marketing-lehetőségeket egy sportautógyár alapításával fogják kiaknázni. (A Volkswagenek kedvelőinek talán a Piëch név is ismerős: igen, Louise nem más, mint a rettegett volt vezérigazgató, későbbi felügyelőbizottsági elnök, Ferdinand Piëch /1937- / édesanyja.)
Persze a két gyártó (a Porsche és a Volkswagen) az idők során többször is együttműködött egymással. E kooperáció egyik gyümölcse ez a gyönyörűséges 914-es (vagy 916-os), ismertebb nevén a VW-Porsche. Bár a hardcore Porsche-rajongók régebben lenézték, ma már az egyik legkülönlegesebb, legkedveltebb veteránautó, és nem is túl gyakori - még a korai 911-esekhez viszonyítva sem.
Szóval, összességében kellemes volt az idei rendezvény is, de ami utána következett, azt az ellenségeimnek sem kívánom (ha vannak ilyenek). Hazafelé ugyanis ismét elment az alapjárat, a tökéletesen működő szelep ellenére (véleményem szerint érintkezési hiba miatt). De ez semmi: valamilyen baleset miatt vagy egyéb okból lezárták a rendőrök az 1-es út főváros felé vezető szakaszát, így Budaörs kis utcáin keresztül kellett kitalálnom az autópályára (amelyre persze elfelejtettem matricát váltani, pontosabban nem váltottam, mivel odafelé is az 1-esen mentünk).
Borzalmas szenvedés volt a majdnem minden megállásnál lefulladó autóval. Végül aztán valahogy hazajutottunk, én pedig visszavittem a Golfot az egyik bérelt irodai garázsunkba, hogy ott vészelje át azt a két hetet, amíg vissza tudok vele menni a szerelőhöz. Utóbbi április 23-án, egy szintén biatorbágyi oldtimeres rendezvény (Oldtimer Premier) - melyen másik kedves veteránommal vettem részt - után történt meg, ismét iszonyú szenvedések árán, a Hungária körút többi kedves autósának jogos átkozódásai közepette.
Ma július 5-ét írunk és a Golf még mindig nem készült el. Ez a szezon nélküle fog eltelni, most már így látom. Bár azért pislákol még bennem némi remény, hogy talán szeptemberre, a hungaroringi VW-találkozóra történik vele valami. Mármint valami jó is.
