2016. október 1.
Bár a Golf az előző bejegyzés óta eltelt időben is folyamatosan betegeskedik, és "csak" (persze ez is nagy dolog!) az alapjárati problémát sikerült megoldani, a nehézkes hidegindítást egyelőre nem (egy visszacsapó szelep beültetésével legalább az 1-2 órán belüli újraindítás most már biztosított), az idei, immár 5. Golf- (pontosabban most már Volkswagen-) találkozót is meglátogattuk.
Az odaút problémamentes volt, de sajnos nem állhatom meg szó nélkül, amit a helyszínen tapasztaltam, illetve márkatársainkkal együtt ismét tapasztalni voltunk kénytelenek. Annak ellenére, hogy hónapokkal előbb regisztrálni kellett és a paddockba való kiválasztásról is jó előre megkaptuk az értesítést, iszonyatos káosz volt megint a bejutásnál. Sorba kellett állni a személyes regisztrációnál - érdekes, a Bogárrajzásnál ez az oldalablakon keresztül, a név és rendszám bemondásával is tud működni -, majd miután közel félórát várakoztam (mivel parkolóhely sem volt, egy kedves golfos kolléga ült be az autóba és araszolt vele, amíg én sorban álltam), a paddockba történő feljutás előtt derült ki, hogy nem elég a regisztráció igazolása, a kiállítóknak is meg kell vásárolniuk az 500 Ft-os belépőjegyet. Mindez önmagában is dühítő (ahogy egy kolléga indulatosan, de nagyon helyesen meg is jegyezte: mi nem vendégek vagyunk, hanem magunk vagyunk az attrakció, azaz miattunk jönnek a látogatók...), de hogy emiatt újra félre kellett állni és sorba kellett (volna) állni (ha két hostess nem hozott volna jegyet és karszalagot, a kiállítói mellé értelmetlen módon egy látogatóit is), az azért valahol már nevetséges is. Inkább tragikomikus.
(A várakoztatás, araszolás miatt István barátomnak fel is forrt a hűtővize. Remélem, komolyabb probléma nem lett a motorban.)
A beléptetés mellett a másik, ahol semmi javulást nem észleltem, az a parkoltatás a paddockban. Agyatlan módon, össze-vissza (lényegében érkezési sorrendben, ami ugye nem rajtunk múlik, hanem a csigalassú beléptetésen) történt minden megint. Ahelyett, hogy az előzetesen kiválasztott, rendszám szerint, sőt fotó alapján is jól ismert autókat a modell és modellév sorrendjében parkoltatták volna le, aki kapja, marja alapon lehetett leállni megint. Sikerült is egy Golf III-as és egy III-as (vagy IV-es, azaz facelift?) cabrio közé beállnom.
Mivel utána mindenki ment, amerre látott, annyit nem tudtunk elérni egyik "inaris" társammal (Szabolccsal, akinek nemrég készült el a minden porcikájában felújított, gyönyörű 3 ajtós inari Golfja), hogy legalább egy fotó erejéig egymás mellé keveredhessünk. Holott a szervezőknek kellett volna gondoskodniuk arról, hogy egymás mellé állhassunk!
Szerencsére maga a rendezvény, azaz a kiállítás és "party" rész már profi módon volt megszervezve, Kovács András Péterrel, Sub Bass Monsterrel, gyári vendégekkel (így Ronny Wechselberger showman-pilótával és a VW központjából érkezett különleges verseny- és elektromos autókkal).
Bár nem voltak túlreprezentálva idén az I-esek (valaki meg is jegyezte az Mk1 Klub Facebook-oldalán, hogy néhány egészen köznapi, sőt nem is túl jó állapotú közel új autó foglalta el - a zsűri sajátos ízlésének köszönhetően - sokkal különlegesebb régebbi darabok helyét), azért - amint a képeken is látható - volt belőlük is bőven. Az autók túlnyomó része persze már ismerős volt korábbi találkozókról, más rendezvényekről.
A különlegességek közül most ezt a piros, Pirelli(nek kinéző?) GTI-t választottam, amely kívül-belül szép állapotban volt, a Pirelli-felnik és a dupla fényszórós hűtőmaszk pedig önmagában is nagyon kellemes látványt tud(nak) nyújtani.
Természetesen nem maradhatott ki Magyarország (vagy talán az egész világ?) legszebb I-es Golfja sem, amely ez esetben nem a paddock külső részén, hanem az egyik garázsban, Cseke Zoli műhelyének kiállítóterében kapott helyet. Sajnos az autó eladó - azért mondom, hogy sajnos, mert az ára miatt szinte biztosra vehető, hogy egy külföldi gyűjtőhöz fog kerülni, ami igen nagy veszteség lesz a magyar műszaki örökség szempontjából. Kellene egy, legalább egy ilyen, gyári eredeti állapotúra helyreállított I-es Golf az országba.
Mielőtt rátérek néhány egyéb régi VW-modell bemutatására, ide kívánkozik egy kép az egyik legötletesebb "kiállítási tárgyról" - ő egy gépkocsi-alkatrészekből összeépített farkas(kutya), "akit" az én kislányaim is örömmel simogattak meg, bár elég harapósnak látszik így közelebbről :)
És akkor most a (számomra) abszolút number one következik, egy (sőt az egyetlen) Passat Mk1 a passatosok külön kiállítási területéről. Elképesztő állapotú autó. Minden bizonnyal felújítatlan, teljesen eredeti állapotú ráadásul, azaz így őrizték meg. Közel negyven éves lehet - azért "csak" ennyi, mert ez már a műanyag lökhárítós, modellváltást előkészítő 1977-es (MY78) facelift változat. Csodálatos.
Szoros versenyben a második ez a Scirocco Mk1 lett nálam. Talán csak a számomra feleslegesnek tűnő, sőt ilyen szép gyári állapot esetén érthetetlennek tartott ültetés és az oda nem illő (általam csak Hot Wheelsnek gúnyolt) óriási alufelnik miatt nem lett első. Ha gyári felniken állna, lehet, hogy a Passatot is megverte volna. Így is nagyon szép. A színe (ha jól gondolom: L95D bronzmetál, de lehet, hogy LE8V canyon?) pedig felülmúlhatatlanul gyönyörű. Az általam céges autóként jelenleg használt, dark bronze metallic színű Jettáét is magasan felülmúlja.
És ha már Jetta, zárjuk a bejegyzést a "nem Golf, de régi és nagyon szép" verseny harmadik helyezettjével, amely nem más, mint egy Mk1-es (természetesen), ahol részemről szintén negatív kritika jár a Hot Wheels-felnik és ültetés miatt, amúgy viszont a lélegzetem elállt a szépségétől.
Bár nem állítom, hogy csak e Passat-Scirocco-Jetta hármas miatt volt érdemes kilátogatni, bevallom, számomra a Golf-találkozó rész a paddockban már nem jelentett túl sok új élményt. Mondanám, hogy talán majd legközelebb (jövőre), de a beléptetés körüli hercehurca miatt erősen fontolgatom, hogy egy évet kihagyok. Aztán 2018-ban talán újra kinézek/kinézünk.
