2017. március 14.

Őszinte leszek. A Golf az utóbbi két évben több bosszúságot okozott, mint örömet. Az indítási problémák után jött az üzemanyag elfolyása telitanknál, majd az egészet súlyosbította a lefulladás. Utóbbit az alapjárati szelep cseréje és a karburátor UV-s tisztítása megoldotta talán. A folyással nem foglalkoztam - egyelőre úgy hárítom el a problémát, hogy nem tankolom tele az autót. Az viszont, hogy néhány nap állás után nem indul a kocsi, az őrületbe kerget. 

Na ennyit bevezetőnek. Innen jönnek a pozitív dolgok. Még valamikor tavaly vettem egy bontott barna műszerfalat.

Jó állapotú, de kicsit el van vetemedve és kegyetlen dohszaga volt, egy vízivárosi pincébe kellett lemásznom érte, és azt hiszem, nem kell mondanom, miről kapta a nevét Víziváros. De ami a legfontosabb: nincs megrepedve, egyáltalán, még kicsit sem. Persze ez nem a puha, szivacsos belsejű ("habosított") változat, amilyen gyárilag járt az autóhoz, hanem a keményebb verzió, de azt leszámítva, hogy a hangszóró picit másképp néz ki, lényeges különbség nincsen. Szóval megvettem, azzal, hogy ha kitavaszodik, beállok a kocsival az irodai garázsba és egy nyugodt szombati napon, amikor a család is nélkülözni tudja a jelenlétemet, egy-két óra munkával kicserélem. Nem lehet akkora ördöngösség.

Két dolgot nem kalkuláltam csak bele: az egyik, hogy az autó nem fog beindulni. Nem nehezen, mint eddig, hanem egyáltalán. Közel két órám ment el vele, már mindent megpróbáltam, de semmi. A másik, hogy a műszerfalcsere kétemberes feladat. Lehetetlen egyedül megcsinálni. A régi műszerfalat még csak-csak sikerült kioperálni (bár a csavarok elhelyezkedése miatt a végén az anyósülésre már fejjel lefelé másztam be, a lábaim az égbe kalimpáltak), de a pincenedvességtől kellőképp eldeformálódott újat úgy beilleszteni, hogy alul is és felül is illeszkedjen, a patentekbe is bepattanjon és a csavarok is beilleszthetők legyenek, hát sajnos nem sikerült.

Nincs más hátra: segítséget kell kérni. Szerencsére az egyik barátom, akit úgy ismertem meg, hogy ő vette meg azt a Fiat 133-ast, amit korábban majdnem én, és a neten keresztül felvettük egymással a kapcsolatot, a Golfhoz is ért, sőt ő maga is "golfozik", jelenleg a használós-munkábajárós autója is egy I-es Golf. Megbeszéltük, hogy március 14-én kedden reggel 7-kor találkozunk a mélygarázsban, ahol az enyém áll, hónapok óta mozdulatlanul, és segít berakni az új Armaturenbrettet, de ha már ott van, megnézi ezt az indítási dolgot is.

(A képen Laci látható, munka közben - a háttérben lilásfekete színű dízes I-ese)

Némi reszelgetés és a konzol finom hajlítgatása után végül csodák csodájára sikerült a művelet. Mentségem, hogy ketten is nehezen birkóztunk meg a behelyezés fizikai részével, épp az említett deformáció miatt. (A vizesedés miatt aggódóknak mondom: az irodában jó időben az erkélyen napokat szárítottam a műszerfalat, szerencsére a szag is elmúlt teljesen.)

Amint látható, gyönyörűen a helyére került végül a műszerfal és minden egyéb tartozék, többek között a facebookos Mk1-csoport egyik tagjától vásárolt barna középkonzol is, amely kiváló állapotban van és (főleg!) nincs átfúrva. Mivel a fotó a garázsban készült, borzalmas fényviszonyok közepette, talán kevésbé látszik, hogy a középkonzol jobb oldali lyukában van a gyári VDO óra (mármint időmutató, hagyományos óra), amelyet a műszerfal cseréjének és a vezetékek elrendezésének köszönhetően sikerült is Lacinak bekötnie, és döbbenten tapasztaltuk, hogy bár úgy vettem, hogy az eladó nem tudta megmondani, hogy működik-e, kifogástalanul üzemel (már ha nem veszem le az akkuról a sarut).

No de történt egy ennél is sokkal lényegesebb dolog, mert ez itt eddig alapvetően mind "esztétika" volt, ettől még az autó mozdulatlanul állt volna tovább az idők végeztéig, vagy amíg ki nem utálnak minket a garázsból. Csakhogy Laci fejébe vette, hogy az indítási bajt is orvosolja. Ő is megpróbált mindent, a karburátorba csöppentett benzin ősi trükkjét is bevetve, de semmi. Mi lehet a gond? Nincs benzin a rendszerben. Tankoltál? Tankoltam. Öt liternek minimum kell lenni benne, mivel azon a bizonyos eredménytelen szombaton kannából is utántöltöttem. 

Akkor nézzük... - mondja Laci, és ezután olyan dolog történt, ami évek óta soha. Pedig jártam szakszervizben a kocsival és volt több ismerős szerelőnél is. Mindenki azt válaszolta, amikor kérdeztem, hogy miért indul ilyen nehezen, hogy "ez ilyen", "gyakrabban kell beindítani". Közben már beépítettem egy visszafolyásgátló szelepet is az üzemanyagszűrő elé, sőt már megvettem az új AC pumpát is. Erre Laci leszedi azt a kis csődarabot, amelyik a pumpába csatlakozik, belefúj egyet és megállapítja: ez a cső bizony levegőzik. Ezek után felgyorsulnak az események: átslattyogok a közeli TLX-hez, veszek egy méter benzincsövet fillérekért, hazafelé veszek kólát és szendvicset a reggel óta szomjazó-éhezőknek (vezetés előtt nem sörözünk!), Laci kicseréli a csövet, és... és... az autó kb. a második indítózásra beindul, mint a kisangyal. És azóta is remekül működik.

Úgyhogy - Laci zsenialitásának és kitartásának hála - felkészülten várjuk az idei találkozós szezont!

UPDATE: 2017.április 8.

Azóta többször is megjárattam a Golfot. Legutóbb múlt szombaton (április 8-án), amikor készítettem egy kis fotósorozatot is a Porsche Buda használtautó-szalonjának bejáratánál. (Természetesen a Golf nem eladó!)

2016. október 1.

Bár a Golf az előző bejegyzés óta eltelt időben is folyamatosan betegeskedik, és "csak" (persze ez is nagy dolog!) az alapjárati problémát sikerült megoldani, a nehézkes hidegindítást egyelőre nem (egy visszacsapó szelep beültetésével legalább az 1-2 órán belüli újraindítás most már biztosított), az idei, immár 5. Golf- (pontosabban most már Volkswagen-) találkozót is meglátogattuk.

Az odaút problémamentes volt, de sajnos nem állhatom meg szó nélkül, amit a helyszínen tapasztaltam, illetve márkatársainkkal együtt ismét tapasztalni voltunk kénytelenek. Annak ellenére, hogy hónapokkal előbb regisztrálni kellett és a paddockba való kiválasztásról is jó előre megkaptuk az értesítést, iszonyatos káosz volt megint a bejutásnál. Sorba kellett állni a személyes regisztrációnál - érdekes, a Bogárrajzásnál ez az oldalablakon keresztül, a név és rendszám bemondásával is tud működni -, majd miután közel félórát várakoztam (mivel parkolóhely sem volt, egy kedves golfos kolléga ült be az autóba és araszolt vele, amíg én sorban álltam), a paddockba történő feljutás előtt derült ki, hogy nem elég a regisztráció igazolása, a kiállítóknak is meg kell vásárolniuk az 500 Ft-os belépőjegyet. Mindez önmagában is dühítő (ahogy egy kolléga indulatosan, de nagyon helyesen meg is jegyezte: mi nem vendégek vagyunk, hanem magunk vagyunk az attrakció, azaz miattunk jönnek a látogatók...), de hogy emiatt újra félre kellett állni és sorba kellett (volna) állni (ha két hostess nem hozott volna jegyet és karszalagot, a kiállítói mellé értelmetlen módon egy látogatóit is), az azért valahol már nevetséges is. Inkább tragikomikus.

(A várakoztatás, araszolás miatt István barátomnak fel is forrt a hűtővize. Remélem, komolyabb probléma nem lett a motorban.)

A beléptetés mellett a másik, ahol semmi javulást nem észleltem, az a parkoltatás a paddockban. Agyatlan módon, össze-vissza (lényegében érkezési sorrendben, ami ugye nem rajtunk múlik, hanem a csigalassú beléptetésen) történt minden megint. Ahelyett, hogy az előzetesen kiválasztott, rendszám szerint, sőt fotó alapján is jól ismert autókat a modell és modellév sorrendjében parkoltatták volna le, aki kapja, marja alapon lehetett leállni megint. Sikerült is egy Golf III-as és egy III-as (vagy IV-es, azaz facelift?) cabrio közé beállnom.

Mivel utána mindenki ment, amerre látott, annyit nem tudtunk elérni egyik "inaris" társammal (Szabolccsal, akinek nemrég készült el a minden porcikájában felújított, gyönyörű 3 ajtós inari Golfja), hogy legalább egy fotó erejéig egymás mellé keveredhessünk. Holott a szervezőknek kellett volna gondoskodniuk arról, hogy egymás mellé állhassunk!

Szerencsére maga a rendezvény, azaz a kiállítás és "party" rész már profi módon volt megszervezve, Kovács András Péterrel, Sub Bass Monsterrel, gyári vendégekkel (így Ronny Wechselberger showman-pilótával és a VW központjából érkezett különleges verseny- és elektromos autókkal).

Bár nem voltak túlreprezentálva idén az I-esek (valaki meg is jegyezte az Mk1 Klub Facebook-oldalán, hogy néhány egészen köznapi, sőt nem is túl jó állapotú közel új autó foglalta el - a zsűri sajátos ízlésének köszönhetően - sokkal különlegesebb régebbi darabok helyét), azért - amint a képeken is látható - volt belőlük is bőven. Az autók túlnyomó része persze már ismerős volt korábbi találkozókról, más rendezvényekről.

A különlegességek közül most ezt a piros, Pirelli(nek kinéző?) GTI-t választottam, amely kívül-belül szép állapotban volt, a Pirelli-felnik és a dupla fényszórós hűtőmaszk pedig önmagában is nagyon kellemes látványt tud(nak) nyújtani.

Természetesen nem maradhatott ki Magyarország (vagy talán az egész világ?) legszebb I-es Golfja sem, amely ez esetben nem a paddock külső részén, hanem az egyik garázsban, Cseke Zoli műhelyének kiállítóterében kapott helyet. Sajnos az autó eladó - azért mondom, hogy sajnos, mert az ára miatt szinte biztosra vehető, hogy egy külföldi gyűjtőhöz fog kerülni, ami igen nagy veszteség lesz a magyar műszaki örökség szempontjából. Kellene egy, legalább egy ilyen, gyári eredeti állapotúra helyreállított I-es Golf az országba.

Mielőtt rátérek néhány egyéb régi VW-modell bemutatására, ide kívánkozik egy kép az egyik legötletesebb "kiállítási tárgyról" - ő egy gépkocsi-alkatrészekből összeépített farkas(kutya), "akit" az én kislányaim is örömmel simogattak meg, bár elég harapósnak látszik így közelebbről :)

És akkor most a (számomra) abszolút number one következik, egy (sőt az egyetlen) Passat Mk1 a passatosok külön kiállítási területéről. Elképesztő állapotú autó. Minden bizonnyal felújítatlan, teljesen eredeti állapotú ráadásul, azaz így őrizték meg. Közel negyven éves lehet - azért "csak" ennyi, mert ez már a műanyag lökhárítós, modellváltást előkészítő 1977-es (MY78) facelift változat. Csodálatos.

Szoros versenyben a második ez a Scirocco Mk1 lett nálam. Talán csak a számomra feleslegesnek tűnő, sőt ilyen szép gyári állapot esetén érthetetlennek tartott ültetés és az oda nem illő (általam csak Hot Wheelsnek gúnyolt) óriási alufelnik miatt nem lett első. Ha gyári felniken állna, lehet, hogy a Passatot is megverte volna. Így is nagyon szép. A színe (ha jól gondolom: L95D bronzmetál, de lehet, hogy LE8V canyon?) pedig felülmúlhatatlanul gyönyörű. Az általam céges autóként jelenleg használt, dark bronze metallic színű Jettáét is magasan felülmúlja.

És ha már Jetta, zárjuk a bejegyzést a "nem Golf, de régi és nagyon szép" verseny harmadik helyezettjével, amely nem más, mint egy Mk1-es (természetesen), ahol részemről szintén negatív kritika jár a Hot Wheels-felnik és ültetés miatt, amúgy viszont a lélegzetem elállt a szépségétől.

Bár nem állítom, hogy csak e Passat-Scirocco-Jetta hármas miatt volt érdemes kilátogatni, bevallom, számomra a Golf-találkozó rész a paddockban már nem jelentett túl sok új élményt. Mondanám, hogy talán majd legközelebb (jövőre), de a beléptetés körüli hercehurca miatt erősen fontolgatom, hogy egy évet kihagyok. Aztán 2018-ban talán újra kinézek/kinézünk.

2016. április 9.

Idén nem kezdődött jól a Bogárrajzás, viszont borzalmasan folytatódott. Az autó a télidőt egy szerelőműhelyben vészelte át, valahol a XIII. kerületben, a pesti Duna-parton. Amikor feltöltötték az akksiját és beindították, rendre le akart fulladni a motorja. Elment az alapjárat. Valamit bütyköltek rajta, de rendelni kellett egy alapjárati szelepet hozzá. Így indult az idei tavasz.

Ennek ellenére kapott ajándékba egy szép, újszerű állapotú barna (!) belső visszapillantót. Hátha attól meggyógyul.

Hát nem gyógyult, csak átmenetileg. Hazafelé még rendben volt, de az április 9-ei reggeli odaút már borzalmas volt. Automata váltós autót úgy fékezni, hogy közben sarokkal nyomni kell a gázt, hogy nehogy lefulladjon, hát lehetséges, hogy egy autóversenyzőnek nem probléma, én kis híján belepusztultam. Ja és a piros lámpáknál: mindig kivenni N-be, nyomkodni a gázt, utána, amikor zöldre vált, vissza D-be és... lefullad. Tragikus volt.

Valahogy azért kijutottunk a célállomásra - 10 és 8 éves kislányaim nem most szerették meg a veteránautózást, úgy gondolom, bár az is igaz, hogy a feleségem sem most utálta meg: neki már számos alkalma volt rá a múltban, hogy ne sikerüljön megértenie, mi ebben a hobbiban a jó. (Például amikor tavaly azért nem jutottunk ki a Bogárrajzásra, mert elfolyt a benzin.)

Nem merném állítani, hogy meghatározó létszámban vettek volna részt I-es Golfok (vagy úgy általában: Golfok) a rendezvényen, a túlnyomó többséget idén (is) a léghűtéses Volkswagenek alkották. Öröm az ürömben, hogy találkoztam István barátommal, aki szintén nem I-essel jött, de segített átmenetileg életet lehelni a kocsiba. Az egyik alkatrészesnél vettünk egy bontott alapjárati szelepet, amely áram alatt "behúzott", szóval működőképesnek tűnt. Ezt István hathatós és szakszerű segítségével sikerült is rendszerbe illeszteni. Ekkor azt hittem, megoldódott a probléma, és a családdal békésen, mit sem sejtve a ránk váró megpróbáltatásokról, körbejártuk a kiállított autókat.

A Kiskoszos becenevű II-es például - nevére rácáfolva - teljes pompában és igen akkurátusan lemosva érkezett. 

Sok Transporter volt kint, a Bogarak közül pedig ez a fekete tűnt számomra a legrégebbinek.

A rendezvény elnevezéséhez méltóan domináltak a Bogarak (a képen egy kései, pueblai példány és egy szintén a legrégebbiek közé tartozó türkizzöld), de egyik kedvencem, az OT-s bundeswehres Kübelwagen is kint volt.

Személyes véleményem szerint a régi VW-palettán a narancs volt az egyik legszebb szín. Sikerült lencsevégre kapnom egy nagyon szép, már facelift utáni Karmannt, a háttérben pedig egy félig feketére festett és egy eredeti színében pompázó narancssárga Bogarat is megörökítettem.

De ha már a színeknél tartunk, meg kell jegyeznem, ehhez a világoskékhez szép gyerekkori emlékek fűznek, ugyanis ilyen Bogara volt házi gyermekorvosomnak, a felejthetetlenül zseniális Gyuri bácsinak - mielőtt elcsábult volna és vett volna egy nullkilométeres vadiúj 1500-as Ladát (mekkora szám volt az is!).

A Rajzáson idén először a New Beetle (és "21st Century Beetle") klub autói is részt vettek - íme, belőlük is egy kis ízelítő.

No meg persze a Bogár legkiválóbb újrahasznosítási módja, a Porsche 356, melyből rögtön kettő is volt kint, a nyálcsorgató látogatók legnagyobb örömére. A világoskék egy S változat volt.

Hódolat Ferry Porschének (1909-1990) és nővérének, Louise Piëchnek (leánykori nevén Louise Porsche, élt: 1904-1999), a VW-ősatya Ferdinand Porsche professzor gyermekeinek, akik 1947-ben úgy döntöttek, a Porsche családnévben rejlő marketing-lehetőségeket egy sportautógyár alapításával fogják kiaknázni. (A Volkswagenek kedvelőinek talán a Piëch név is ismerős: igen, Louise nem más, mint a rettegett volt vezérigazgató, későbbi felügyelőbizottsági elnök, Ferdinand Piëch /1937- / édesanyja.)

Persze a két gyártó (a Porsche és a Volkswagen) az idők során többször is együttműködött egymással. E kooperáció egyik gyümölcse ez a gyönyörűséges 914-es (vagy 916-os), ismertebb nevén a VW-Porsche. Bár a hardcore Porsche-rajongók régebben lenézték, ma már az egyik legkülönlegesebb, legkedveltebb veteránautó, és nem is túl gyakori - még a korai 911-esekhez viszonyítva sem.

Szóval, összességében kellemes volt az idei rendezvény is, de ami utána következett, azt az ellenségeimnek sem kívánom (ha vannak ilyenek). Hazafelé ugyanis ismét elment az alapjárat, a tökéletesen működő szelep ellenére (véleményem szerint érintkezési hiba miatt). De ez semmi: valamilyen baleset miatt vagy egyéb okból lezárták a rendőrök az 1-es út főváros felé vezető szakaszát, így Budaörs kis utcáin keresztül kellett kitalálnom az autópályára (amelyre persze elfelejtettem matricát váltani, pontosabban nem váltottam, mivel odafelé is az 1-esen mentünk).

Borzalmas szenvedés volt a majdnem minden megállásnál lefulladó autóval. Végül aztán valahogy hazajutottunk, én pedig visszavittem a Golfot az egyik bérelt irodai garázsunkba, hogy ott vészelje át azt a két hetet, amíg vissza tudok vele menni a szerelőhöz. Utóbbi április 23-án, egy szintén biatorbágyi oldtimeres rendezvény (Oldtimer Premier) - melyen másik kedves veteránommal vettem részt - után történt meg, ismét iszonyú szenvedések árán, a Hungária körút többi kedves autósának jogos átkozódásai közepette.

Ma július 5-ét írunk és a Golf még mindig nem készült el. Ez a szezon nélküle fog eltelni, most már így látom. Bár azért pislákol még bennem némi remény, hogy talán szeptemberre, a hungaroringi VW-találkozóra történik vele valami. Mármint valami jó is. 

Ilyen népautóról álmodtunk
Wartburg és Zsiguli helyett

2015. július 23.

A közelmúltban óriási megtiszteltetés ért személy szerint engem, és persze "Golfit" is. A Facebookon keresztül még valamikor tavasszal megkeresett Karner Miklós, a Retro Mobil újság szerkesztője, az egyik legkiválóbb autós újságíró (aki maga is gyakorló veterános, csak persze sokkal magasabb szinten, mint szerénységem), hogy lenne-e kedvem ahhoz, hogy bemutassák az autót az újságban. 

Hát már hogyne lenne? Hosszas - kizárólag az én hibámból elhúzódó - egyeztetés után végül egy szépnek induló, de komoly viharba fulladó nyári csütörtökben állapodtunk meg. Az autót a dél-budai Duna-partra vittük ki fotózni. A képeket Miki készítette "kilométeres" távolságból - mint megtudtam, azért kell ilyen messziről fotózni, mert minél közelebbről készül a kép, annál jobban torzul. Mindig tanul az ember. Kétségtelen, hogy ilyen gyönyörű felvételek még sosem készültek a kocsiról...

A háttérben már látható, milyen szürke az ég. Alighogy elkészültek a folyóparti képek, őrületes vihar kapott el bennünket, amelyet előrelátóan egy benzinkúton vészeltünk át. Ez jó alkalom volt arra, hogy Miki egy rövid "interjút" készítsen velem, amelyben elmeséltem az autó történetét - nagyjából a legfontosabbakat azok közül, amelyekről itt a blogon már írtam.

A beszélgetés után, amikor jobbra fordult az idő, a "tesztvezetés" következett - Miki legnagyobb megelégedésére. Leszámítva, hogy magas az alapjárat és nehezen vált hármasba az automata váltó, a kocsi kiválóan vizsgázott. Én pedig utaztam egy kicsit az "anyósülésen" is, erre utoljára még 2006-ban Siófokon volt módom, amikor még a volt tulajdonos, János vitt el az első próbakörre - és amikor elhatároztam, hogy ezt az autót meg kell vennünk. Azóta nem nagyon adtam ki a kezemből a volánt, és ezen a jövőben sem óhajtok változtatni, a "KaMi" szerzői néven jól ismert autós guru esetében azonban természetesen örömmel tettem kivételt. Esetleg még Karlovitz Kristóf vagy - a külföldiek közül - Jeremy Clarkson jöhet számításba, de utóbbi csakis egy előzetes negatív szondáztatás után :)

2015. augusztus 19.

És megjelent a Retro Mobil 2015/5. (szeptember-októberi) száma!

(A Golfról írt, gyönyörű képekkel - nem csak a fentiekkel - illusztrált kiváló cikk a 20. oldaltól olvasható. Mindenkinek szívből ajánlom az újságot!)

2014. szeptember 27.

Idén ősszel is megrendezésre került a már hagyományosnak mondható VW Golf-találkozó a Hungaroringen, amely ez alkalommal elvileg a Golf 40. születésnapjáról szólt - ehhez képest csalódásként éltem meg, hogy a gyári múzeum Golfjait nem sikerült elhozni egy kis bemutatóra.

Hiányzott a tavalyi szépségdíj-nyertes Cseke Zoli-féle zöld OT-s Golf és a szintén OT-s rendszámú piros GLD is.

Ott voltunk viszont mi és még sokan mások, jó volt a társaság és a hangulat, szóval az élmény összességében még mindig nagyon pozitív.

Fél kilenc körül érkeztem meg a színhelyre, és bár a szervezők teljesen másfelé irányítottak volna, a Typ 17 klub vezetője, Gábor javaslatára felülbíráltam őket és beálltam az Mk1-esek közé. 

Most pedig nézzük a "felhozatalt", persze idén is a teljesség igénye nélkül.

Kezdjük rögtön egy kedves ismerőssel, Istvánnal, akitől a rádiót kaptam. Az ő Inari Silber színű autója több szempontból is érdekes. Nem, nem az ültetés és a nagy fekete felnik miatt - akik rendszeresen olvassák a blogot, tudják, hogy engem az ilyesmi nem érdekel. Izgalmas viszont a lökhárító, amely teljesen saját kezű felújítás, és nagyon szépen sikerült (István a szürke színt választotta - engem is elbizonytalanítva kicsit, hogy jó ötlet volt-e a feketére fújás). A másik érdekesség, hogy jelenleg egy "kis" (azaz nagylámpáshoz való) műszerfal van benne, mert a "csöcsös" (azaz a kislámpáshoz való) István autójában is ugyanúgy repedezett volt, mint az enyémben. A belső tér egyébként gyönyörű zöld színű - hasonló, mint Tibor autójában, amelyet a tavaszi Rajzás alkalmából mutattam be itt a blogon.

István mellett közvetlenül a mostani találkozó egyetlen OT-s Golf I-ese foglalt helyet, egészen friss muzeális rendszámmal. Ez egy eredeti GTI, nagyon szépen megőrzött állapotban. A vezetőülés kárpitja kicsit eltér a többitől, ezt az apróságot leszámítva azonban makulátlan az autó. Gratulálok a tulajdonosának!

Ha már GTI, akkor nézzünk egy csodálatos állapotú, Inari Silber színű duplalámpás változatot is. Lenyűgöző az autó - fél füllel elcsípve egy beszélgetést mintha azt hallottam volna, hogy nemrég készült el a teljes felújítása.

GTI után jöjjön egy GLS, mégpedig az enyémmel azonos évjárat (1978, a lökhárítók alapján szintén MY79). Ez egy 1,3-as motorral szerelt változat, ennek megfelelően kézi váltós. Ezt leszámítva a felszereltsége ugyanaz, mint az enyémé, szintén barna belsővel. Az autó tulajdonosa, akivel sikerült pár szót váltanom, a műszerfal repedezettségét barna bőrbevonattal oldotta meg, de nem tökéletesen elégedett az eredménnyel. A valódi megoldást tehát még mindig nem ismerjük... szinte hihetetlen, hogy a repedt műszerfalak felújításának nem alakult ki valami bevett módja. 

Ez az autó az általam nagyon kedvelt "semmi különös" kategória: egy egészségben, szépen megöregedett nagy hátsólámpás I-es, amelyben közel háromszázezer kilométer van, de kiváló állapotnak örvend, és láthatóan napi használatban van. Egy idősebb házaspár érkezett vele.

Itt egy újabb GTI - sajnos nem tudtam eldönteni, hogy valódi vagy replika, mindenesetre a képen sajnos nem jön át (a telefonom és a felhők miatt), hogy milyen szép GTI-piros színe van. Kész vagyok még az óriási alufelniket és az optikai tuningos körökben obligátnak számító ültetést is megbocsátani, annyira szép!

Ha már optikai tuning, akkor jöjjön egy olyan autó, amelynek tulajdonosa elment a végsőkig a számomra még elviselhető átalakításban, de szerencsére a határt nem lépte túl. Így elérte, hogy az autója messziről felismerhetően egyedi és különleges, amelynek láttán még a hozzám hasonló eredetiségmániás őrültek is elismerésüket fejezik ki.

Szerencsére ennek a gyönyörűséges, 1976-os évjáratú sötétkék Golfnak a tulajdonosa is súlyosan eredetiségmániás, amit a szélvédőhöz kirakott különféle dokumentumok is bizonyítanak. Nem tudtam eldönteni, hogy a tulajdonos (és maga az autó) német-e vagy magyar, ugyanis hátul magyarországi rendszám volt rajta. A kocsi mindenesetre lenyűgözően szép. Megkockáztatom, hogy Cseke Zoli autójának távollétében idén ez volt a legszebb krómlökhárítós I-es Golf a paddockban.

 Nem, ez nem Golf Mk1. Ez egy egyedi gyártású, 500 lóerős szupersportkocsi, amelyet a Volkswagen a Gran Turismo című számítógépes játék aktuális verziójához tervezett, de úgy megtetszett a főnököknek, hogy egyetlen példányban a való életben is legyártották. Az Audi R8-assal való hasonlóság nem a véletlen műve, sorozatgyártási tervekről azonban egyelőre nincs szó.

Az egyik boxban (amit nem vagyok hajlandó ksz-szel írni!) ott sorakoztak a Golf-találkozók tombolaautói: a 2012-es rendezvényen kisorsolt ezüstszürke Golf I, a tavalyi Golf II és az idei Golf III. Utóbbi a hivatalos információ szerint nem más, mint "Kovács úr élete második autója" a közismert kora-kilencvenes évekbeli reklámból. Ha igaz, mindössze 127000 km van benne, amelyből ráadásul 100000 az elmúlt három évben került bele. Az állapota ennek megfelelően kifogástalan - ezúton gratulálok hozzá a boldog nyertesnek. 

Természetesen idén sem maradhatott el a hungaroringi felvonulás, amely után még készítettem néhány képet Golfiról, majd - mivel feleségem riasztott, hogy a nagyobbik lányunk sajnos belázasodott - eléggé el nem ítélhető módon elhagytam a helyszínt.

A legszebb fotókat persze idén sem én készítettem, hanem egyik klubtagunk, Ákos:

Nagyon szépen köszönöm ezt a két csodás képet!

Marci igényesen, csavarról csavarra felújított és 1978-asra (mégpedig augusztus előttire, azaz még krómosra) visszaalakított, csodálatos Golfja is eladó lett.

Mi történik itt, kérem?

...eladósorba került.

Kerüljön legalább feleannyira jó kezekbe, mint amilyenekben eddig volt!

http://www.hasznaltauto.hu/auto/volkswagen/golf_i/volkswagen_golf_i_1.5_gl_gls-8133971

BREAKING! Trabiorr ismét gyönyörű képeket készített a Tavaszi Rajzáson! A teljes galéria itt tekinthető meg.

TBK001 (Izsáki Sándor, Tatabányai Bogár Klub) is szenzációs felvételeket készített az eseményről.

A totalcar.hu (Belsőség rovat) cikkéből megnyíló linken pedig Kéner Eszti professzionális fotóit tekinthetjük meg.

2014. április 12.

A Bogarasok Klubja szervezésében a biatorbágyi Premier Outlets Centerben ma megrendezték a XXIII. Bogárrajzást, a klasszikus Volkswagenek lassan két és fél évtizedes hagyományra visszatekintő tavaszi seregszemléjét.

Jó szórakozást a képnézegetéshez!

1., Ezek mi vagyunk:

2., Ő a testvérünk, Tibor Inari Silber színű automata Golf LS-e, gyönyörű sötétzöld belsővel:

3., Két érdekes Golf I-es a sorból:

4., Az Mk1 Klub igen szép Golf (+1 Jetta)-felhozatallal kedveskedett a látogatóknak:

5., Amerikai kollégák is érkeztek, hogy eredeti Rabbitok, vagy átalakítások, azt nem tudom, de az első az állapot, a második a zseniális USA-piacos műszerfal miatt mindenképp megért egy fotót:

6., Két szép metálkék Scirocco is érkezett, az első két generáció képviseletében:

7., A Bogarak közül elsőként Dávid barátom meggypiros (a képen láthatónál a valóságban sötétebb, nagyon szép színű), jórészt eredeti állapotban megőrzött autóját mutatom be:

8., Most pedig következzenek a további Bogarak, pontosabban csak egy kis ízelítő, mert valami galaktikus mennyiség volt kint idén - Istennek hála, gyönyörű volt az idő:

9., Beetle nem nagyon volt, de ez a Cabriolet önmagában is nagyon szép látvány volt:

10., Két régi ismerős Karmann Ghia is kilátogatott:

11., A Typ 3-asok sem hiányozhattak:

12., Ez az OT-s Typ 4-es is vonzotta a tekinteteket:

13., A katonai szekcióba egy Kübelwagent és egy Iltist (!) válogattam be idén:

14., A rendezvény egyik sztárja most is a T1-es "pedálos" (gázpedálos) kisautó volt:

15., Persze valódi Transporterek is voltak szép számmal:

16., Kevesen vették észre, mert nagyon hátul állt, pedig mindenképp megérdemelte volna a figyelmet ez a csodás VW LT Westfalia lakóautó:

17., Ez az aranymetál Passat Mk1-es egyenesen VW-városból, azaz Wolfsburgból érkezett (legalábbis a rendszáma alapján). Még felújítás alatt áll, traileren hozták, de nagyon szép látvány volt így is:

További sok-sok gyönyörű autó, jó zene, a gyerekeknek arcfestés, bohócok, ugrálóvár és csúszda, a klubtagoknak pedig - kis késéssel összerakott sörpadokon fogyasztható - nagyon finom ebéd... egyszóval, a Bogarasok Klubja, Szepes Gábor és barátai idén is kitettek magukért.

Minden résztvevő és látogató nevében köszönöm ezúton is!

UPDATE 2014.04.13.

Az alábbi képet a csodaszép Jetta Mk1 tulajdonosa, Dani készítette:

2014. április 11.

Ismét sikerült meglepetést okoznom Golfinak és magamnak: az egyik hirdetési oldalon ugyanis feltűnt egy olyan autórádió, amilyenre már régóta vártam. Mint kiderült, egy István nevű kedves Golf I-es rajongóé, akinek viszont kis műszerfalos (faceliftes) autója van és abba a műszerfalba nem passzolt ez a rádió. Kapva kaptam az alkalmon és megvásároltam tőle, ő pedig azonnal postára adta és csütörtökön meg is érkezett.

Pénteken hazavittem és este be is szereltem a Golfba. Pontosabban csak beillesztettem, mert sajnos beszerelni nem sikerült: ahogy az lenni szokott, az újabb rádió beépítésekor átkötötték a csatlakozókat, így az eredeti DIN-csatlakozós autórádió visszaépítése egy későbbi, komolyabb feladat lesz.

Mindenesetre így, működésképtelenül is remekül néz ki - illő ajándék volt a Golfnak a szombati biatorbágyi Bogárrajzás előtt, amelyről hamarosan érkeznek a képek...

A lélegzetem eláll!!!

2013. november 3.

Régi adósságomat törlesztettem Golfi felé: Cseke Zolitól vásároltam még szeptember végén egy ládányi alkatrészt, köztük két olyan pántot, amely a csomagtartó-fedélhez rögzíti a kalaptartót felemelésnél, és még sok más érdekességet, amelynek a felszerelésére egyelőre nem volt időm.

Emellett pedig a matricakell.hu segítségével sikerült hozzájutnom egy tankbeöntő nyílás köré ragasztható védőfóliához, amely még a hátsó sárvédők 2006. évi, nem túl sikeres újrafényezése idején "tűnt el", és azóta sem lett pótolva.

Újabb apró lépések ezek a régóta várt, tán soha el nem érkező tökéletesség felé:

2013. szeptember 21.

A tavalyi esemény nagy sikerére tekintettel 2013. szeptember 21-én szombaton megrendezték a második magyarországi Volkswagen Golf találkozót a Hungaroringen, amely idén a Golf Day nevet kapta, talán azért, mert egész nap tartott. Sajnos én csak a hungaroringi felvonulás végéig tudtam maradni (azt azért nem hagyhattam ki...), így sosem tudom meg, hogy megnyertem-e tombolán a gyönyörűen rendbehozott metálszürke II-es Golfot, pedig kétszeres eséllyel indultam volna, hiszen egyik barátomtól és kisfiától két jegyet is kaptam.

A találkozón ismét teljes létszámban felvonult a magyar golfos "közélet". Szöveges beszámoló helyett inkább következzenek a képek, rövid leírásokkal. Idén kizárólag az I-es Golfokra koncentráltam, azon belül is igyekeztem a tuninggal el nem csúfított (vagy még a jóízlés határain belül mozgó) példányokat fotózni.

Idén különösen sok I-es Golf tette tiszteletét a találkozón. A kiállított autók között számos szépen rendben tartott, igényesen felújított példányt láthattunk.

A szervezők viszont idén sem fordítottak gondot arra, hogy a kiállítói autók valamiféle tematikus sorrendben vagy bármilyen egyéb logika szerint sorakozzanak fel. Holott, az előzetes regisztráció miatt erre minden lehetőség meglett volna. Három hónap alatt nyugodtan felkészülhettek volna és, akárcsak egy esküvőn vagy egy igényes fogadáson, meg lehetett volna tervezni az "ülésrendet". Sajnos nem így történt.

Mindenesetre mi ott voltunk...

...és az ifjú látogatók egyike - barátom kisfia - le is tesztelte a kapcsolók és a szivargyújtó teherbírását. (Az eltelt harmincöt év dacára egész jól bírták a lelkes kapcsolgatást.)

Számomra az idei találkozó csúcspontját is az OT 37-82-es rendszámú Golf GLD jelentette. Ez ugyanis egy valódi, eredeti állapotában érintetlenül megőrzött, azaz nem felújított, hanem valóban megkímélt oldtimer. 

Megtudhattuk azt is, hogy mindössze 33 700 kilométert futott harminchárom év alatt, ami 1000 km/év futásteljesítményt jelent. Elképesztően szép állapotban van ennek köszönhetően. A motortérben nemhogy uzsonnázni lehetne, hanem minden további nélkül alkalmas akár komolyabb szív- és agyműtétek végrehajtása helyszínének is.

A műszerfala teljesen ugyanolyan, mint az enyém - azzal a különbséggel persze, hogy egyetlen apró hajszálrepedés sincs rajta. Tökéletes ez az autó kívül-belül!

A találkozó nagy attrakciója mégis Cseke Zoltán autórestaurátor, közismert Volkswagen-guru frissen elkészült és muzeális minősítést szerzett, 1977-es évjáratú (azaz még krómlökhárítós) I-es Golfja volt (OT 48-09). 

Zoli autója nem gyári állapotban megőrzött (mint a kedvenc pirosom), hanem minden egyes porcikája fel lett újítva, másfél év kőkemény munkájával. Ennek köszönhetően - a szélvédőn látható, Zoliék műhelyét hirdető www.vw-classic-cars.hu matrica kivételével - minden négyzetmilliméterében olyan, mintha épp tegnap gördült volna le a gyártósorról.

Ez is egy GLS felszereltségű, automata váltós kocsi, akárcsak az enyém. Azt hiszem, senkit nem lep meg, hogy látatlanban, próbakör nélkül cserélnék motort és váltót vele. Feltételezem ugyanis, hogy nem csak az esztétikai, hanem a műszaki alkotórészek is tökéletesen lettek felújítva.

A találkozó legrégebben kiadott OT-s rendszámával (OT 22-93) rendelkező, 2008-ban minősített Golfja egy világoskék, szintén krómlökhárítós, emlékeim szerint 1976-os évjáratú autó Golf L volt. Sajnos azóta átesett egy futóműültetésen és kapott egy garnitúra BBS könnyűfém felnit, de ezeket a számomra nehezen elfogadható utólagos beavatkozásokat leszámítva ez is gyönyörű kocsi.

Veterános találkozók régi kedves ismerőse a szintén Cseke Zoli műhelyéből származó, gyönyörű metálzöld fényezésű I-es, amely feltehetőleg a világoskék OT-s gazdájának az ihletést adta a futómű átalakításához. Szerintem kár volt - egy OT-s autó legyen ugyanolyan, mint ahogy annak idején gyártották. Az FFC-609-es viszont nem muzeális minősítésre pályázik, hanem az igényes, a szemnek még nem bántó optikai tuning szép példánya.

Ez az autó eladó, ahogy "rendszáma" (Zu verkaufen) is hirdeti. Sajnos a krómok az évek során valahogy eltűntek róla, de ha valakinek lenne energiája és pénze ezt helyreállítani (lökhárítók, ablakkeretek, felnikupakok, emblémák), akkor díjnyertes kocsit lehetne belőle varázsolni, ugyanis hiába szerénykedik feketére fújt lökhárítóival, alapvetően egy nagyon szép állapotú példány ő is. Sok sikert kívánok az eladásához és örömet az új gazdának hozzá!

Ő pedig a túlkrómozás szép példája, azaz amikor picit több a látványelem a gyárinál, de még a jóízlés határain belül. Az ültetést nehezen bocsátom meg, de ezen kívül nagyon kellemes látványt nyújt. Az Inari Silber fényezés amúgyis a szívem csücske.

És igen: itt vagyok én, még egy példányban. Nem teljesen ugyanolyan (nem GLS, hanem GL felszereltség, nem barna, hanem zöld belső fekete műszerfallal), de ez is egy nagyon szépen karbantartott, megőrzött I-es Golf, a világmindenség legszebb Inari Silber festésével természetesen.

Ő pedig egy háromajtós, nagy hátsólámpás Golf, az utolsó szériák egyikéből. 1982-esnek tippelem, plusz-mínusz egy év, így aligha lőttem mellé. Konkrétan valamikor 1980 és 1983 augusztusa között gyárthatták. Egy idősebb házaspár jött vele, ha jól láttam. Láthatóan szeretik, kímélik ezt a kis autót. A krómcsík nélkülire cserélt fekete műanyag első lökhárítót leszámítva azt kell mondjam, szintén egy "gyógyszertári" példány.

Igen, ez pedig a tavalyi tombolaautó. Változatlanul nagyon szép állapotban, ráadásul különleges felszereltségének köszönhetően az utolsó generációs (nagylámpás) I-esek között igazi színfoltot képvisel. Nem lett volna szép otthon hagyni.

A kiállítás legszebb autója Cseke Zoli (a képen balra) csúcsrestaurált 1977-es automata Golf GLS-e lett. Szeretettel gratulálok hozzá - akárcsak régi kedves ismerősöm, KAP, azaz dr. Kovács András jogász kollégám, az egyik legkiválóbb magyar standupos humorista és remek rendezvény-moderátor - és még sok hasonló szép munkát kívánok a műhelynek.

Lenne is rögtön egy ötletem, hogy mi legyen a következő projekt. Pénzem hozzá sajnos már kevésbé...

Ahogy közeledik az idei Golf találkozó, úgy jelennek meg újabb és újabb fotók kedvcsinálónak a tavalyiról.

Az alábbi kép(részlet) a Volkswagen Magyarország facebook oldaláról származik:

2013. július 19. UPDATE!

Köszönjük mindenkinek az érdeklődést, aggódást. A vizsga megvolt már aznap, csak betelt a(z 1977-es Golf L-re kiállított) forgalmi, ezért ma reggel tudtam elintézni az okmányirodában a papírmunkát. Azt leszámítva, hogy elmondásuk szerint SOHA nem fognak bekerülni a gépjármű-nyilvántartásba a valós adatok (1978, Golf GLS), minden rendben ment.

A hátsó rendszámtáblát is sikerült visszaszerelni.

2013. július 16.

Golfinak 2013. július 18-án jár le a műszaki vizsgája. Ma próbálkozik a két éves hosszabbítással. Reméljük, sikerrel...

UPDATE!

Köszönet a kiváló fotóért Trabiorrnak!

Trabiorr további képei a találkozóról: itt.

2013. április 6.

A Magyarországi Bogarasok Klubja (MBK) idén Biatorbágyon, az Outlets Centerben rendezte meg hagyományos idénynyitó seregszemléjét, a Bogárrajzást.

Eső nem esett, de a nap sem akart kisütni - ennek ellenére egész sokan részt vettek a rendezvényen. Természetesen a bogarasok voltak óriási többségben, de sikerült találkozni golfos kollégákkal is. Volt alkatrészbörze (főleg Bogarakhoz árultak mindenféle alkatrészt a kilométeróráktól a különféle évjárathoz való kilincsekig), és a Porsche M5 is képviseltette magát, így ismét meg lehetett csodálni az európai és világ Év autóját, a VII-es Golfot, valamint stílszerűen egy új Beetle-t is.

Sajnos jelmezekben, külsőségekben (vaskeresztek, amerre a szem ellát) a náci Németország dominált, holott a Bogárnak csak annyi köze van a Harmadik Birodalomhoz, hogy Hitler "ötlete képezte az eljárás alapját" (Safranek után szabadon), a sorozatgyártás a háború után indult, és a Käfer százszor inkább lett a demokratikus Német Szövetségi Köztársaság, a Bundesrepublik ötvenes-hatvanas évekbeli fellendülésének jelképe, mintsem a szerencsére ekkor már börtönben csücsülő náciké. Nem is beszélve a T1-es Transporterről, a hippibuszról, amely a hatvanas évek szabad nyugati ifjúságának autója - akiknél távolabb talán sem előtte, sem utána nem állt senki az SS-tisztek és gestapósok fekete-szürke, visszataszító világától.

No de a további sopánkodás helyett következzenek inkább a képek...

Ezek mi vagyunk.

Ez a "Rabbit" (valójában egy nagy hátsólámpás I-es Golf) egyenesen Kiskunfélegyházáról érkezett.

Egy nagyon szép - késői - Cabriolet.

Caddy nélkül nincs VW márkatalálkozó!

Az egyik legszebb II-es Golf...

...és egy hasonlóan szép állapotú III-as.

A Bogarak végeláthatatlan sorát kezdjük egy Última Edición Käferrel, 2003-ból. Made in Puebla, Mexico.

Időrendben visszafelé haladva itt egy kilencvenes évekbeli példány, nyilván szintén Közép-Amerikából.

Ő sem oldtimer még. Érzésem szerint szintén késő kilencvenes évekbeli.

A Bogarasok Klubja Herbie-jelmezes Käferje.

Vissza a boldog hetvenes évekbe: egy gyönyörű narancsszínű Käfer Wolfsburgból.

Ő is hasonló korosztály lehet.

Ők szintúgy.

Van itt csomagtér, kérem!

Ő már a régebbiek közül való.

Ő sem csak a törikönyvekből ismeri Konrad Adenauert.

Maga a nyugatnémet gazdasági csoda látható a képen.

A T1-es Transporter. A legenda.

Ez a T2-es büfékocsiként teljesített szolgálatot.

Összkomfortos, körpanorámás T2-es.

A Typ 3-asokról se feledkezzünk meg. A kép előterében egy automataváltós változat látható.

Egy Typ 3-as Variant és az elmaradhatatlan Karmann.

Stuttgarti rendszámmal érkezett ez a II. világháborús Kübelwagen, a volánnál egy SS-jelmezes úrral. Vagy maga Herr Flick volt a Gestapótól?

Így néz ki egy orrmotoros Bogár a 21. századból. A legenda tovább él!

2013. február 24.

Több szempontból is nagy nap ez a mai. Például életemben először vezettem Zaporozsecet. Öcsém 1981-es évjáratú, 41 ezer km-t futott 968M-ese a múlt héten levizsgázott, és négy év "kivonás" után visszatért végre megérdemelt helyére: a forgalomba.

Ennek örömére ma hónom alá kaptam Golfi akkumulátorát, amelyet előzőleg természetesen feltöltöttem, és Öcsémmel együtt meglátogattuk a két öreget. Természetesen az első a nagy attrakció volt, a benzinkályhás szovjetukrán négykerekű bedurrantása és megjáratása a teremgarázsban. A hanghatás olyan, mintha egyenesen a motorházban és nem egy rendkívüli állapotú utastér kifogástalan fekete műbőr kárpitozású vezetőülésén ülne az ember. A gázpedál lenyomására földön túli hangok törnek elő, a hetvenes évek nyugatnémet technikájához szokott láb számára pedig fék mintha nem lenne. Jellemző módon le is fulladtam vele - még gyakorolni kell. Mindemellett hihetetlen élmény volt, amit ezúton is köszönök Gáboromnak!

Miután pedig ezzel megvoltunk, Golfi visszakapta áramforrását, majd jó tíz perc keserves küzdelem kezdődött a benzinért. Gázpedállal pumpálás, kézzel pumpálás. Hopp: mintha az üzemanyagszűrőben megjelentek volna az első cseppek. Igen, most már biztosan beindul. És így is lett. A Golf mintha egy más korszak autója lenne a Zapihoz képest. Nem is igazi veterán - ahogy Öcsém szokta mondani. Elképesztő, hogy az ember egy csöppet sem érzi magát úgy benne, mintha egy régi kocsiban ülne, holott minden szerkezeti eleme több már, mint harmincnégy éves. Az automata váltó D-be állítva, fék felenged és Golfi elindul, mintha soha egy percet nem állt volna. Pedig bizony az egész telet mozdulatlan töltötte.

Alig várom, hogy kicsit jobb idő legyen, és mindkét öreget el tudjuk vinni egy körre Lágymányoson. Sajnos ma úgy zuhogott az eső, hogy nem volt szívünk elhagyni velük a mélygarázst. Két ilyen szépséget eső nem érhet!

BREAKING NEWS!

Golfi bekerült a sajtóba! Az Origón az alábbi képaláírással jelent meg róla (és került a címoldalra!) fotó:

(Hej, ha még azt is tudná a cikk szerzője, hogy az EU-csatlakozás előtti importtilalom miatt átépítési engedéllyel egy másik autó rendszámával került forgalomba...)

A VW Depo munkatársa is gyönyörű fényképet készített róla:

A carstyling.hu remek fotóját is köszönjük:

De nem kevésbé gyönyörűek Szűr Gábor fotói sem, akinek szintén köszönettel tartozom:

Két tanulságot sikerült levonnom a képekből:

1.) hála Istennek nem csak nekem tetszik a Golfi, érdemes volt (és lesz) munkát, pénzt, fáradságot ölni bele;

2.) nem tudok fotózni (legalábbis a profikhoz képest...) és persze a fényképezőgépem sem ér egy fabatkát sem :)

Köszönöm Dávid barátomnak, hogy felhívta a figyelmem a "hivatalos" fotókra és sajtómegjelenésekre!

2012. október 13.

A Volkswagen magyarországi márkaképviselete a Golf VII bemutatása alkalmából minden eddiginél nagyobb szabású rendezvénnyel kedveskedett a Golfok hazai rajongóinak, a Bogarasok Klubja és a VW Depo segítségével. Megszervezték – őszintén mondom: kiválóan, professzionális módon – az első magyar hivatalos Golf-találkozót, mégpedig a Hungaroringen.

Szerénységemnek volt alkalma egy szponzor jóvoltából már háromszor is a Paddock Clubba (is) érvényes jeggyel ellátogatni a Magyar Nagydíjra, így döbbenetes volt látni, mekkora a különbség a forma 1-re felcicomázott pálya és kiszolgáló létesítmények és azok csupasz, való állapota között. Emellett még két körülmény árnyékolta csöppet szombati örömömet: előző nap Bukarestben egy konferencián egy cseh kollégától sikerült elkapnom az influenzát; arról pedig visszafelé értesültem, hogy az M3-ason már Mogyoródig is fizetni kellett volna az autópálya használatáért. Tartok hát tőle, sokba fog kerülni ez a kis happening, de annyi baj legyen, még így is megérte.

A Paddock részen 260 különféle Golf volt kiállítva, köztük e blog tárgya, a kis Dombóvári Golfi (a vezetéknév kizárólag a származási helyet jelöli, nem a médiából jól ismert családnevet). Kiváló programok és látványosságok egész sora kápráztatta a nézőket, melyek moderátora a mindig slágfertig KAP, azaz Kovács András Péter (történetesen régi kedves ismerősöm) volt. Az esemény a kiállított Golfok hungaroringi tiszteletkörével zárult.

Most következzenek a képek. Előrebocsátom, hogy jómagam nem vagyok híve a különféle optikai tuningoknak, így aki ültetett, pimpelt Golf I-esekre vágyik, csalódni fog. Igyekeztem a gyári (közeli) állapotúakat lefotózni. Egyetlen kérdésben voltam hajlandó a kompromisszumra, ez pedig a felni (sajnos eredeti gyári lemezfelnis Golf rajtunk kívül talán csak három volt, viszont az egyik – a személyes kedvencem, egy tökéletes állapotú piros GLD – már OT-s rendszámmal büszkélkedhet).

Először pár "tájkép"

Most mi jövünk!

Az ablakban ott volt az eredeti német forgalmi és a kezelési kézikönyvet tartalmazó mappa!

Kedvenc Golfjaim:

Mintha mi lennénk, csak már nagy hátsólámpával. Kívül-belül gyönyörű példány, 265000 km-rel! Ahogy kell.

Ez is szép darab volt, egy korábbi (króm lökhárítós, MY75-78 közötti) GLS.

Ő állt mellettünk.

Az ilyen Golfra mondják, hogy "semmi különös". Alig fotózták. Nekem az egyik kedvencem volt!

Ez a Golf az optikai tuning számomra még éppen elfogadható szintjén állt. Új műszerfal krómlökössel. Megbocsátjuk. A felnik ellenére is. :)

Egy gyönyörű GTI.

Ez pedig a már említett OT-rendszámos csoda. Minden porcikájában perfekt!

Az ifjabbik Brinkmann doktor is tiszteletét tette :)

A tombola főnyereménye: egy Royal kivitelű, utolsó(közeli) szériás nagylámpás Mk1. A szerencsés nyertes egy fóti illetőségű fiatalember lett, így a Golfnak nem kellett sokat utaznia új otthonáig. Szeretettel gratulálunk!

Volt nagyon szép II-es...

...és gondosan ápolt III-as is.

Veterán Volkswagenek

Karmann Ghia.

Typ3 és Kübelwagen.

A legcsodálatosabb Bogár (a panoráma szélvédős 1303) és közvetlen elődje (1302), a hetvenes évek elejéről.

Két nagyon régi Bogár Gonda Gábor gyűjteményéből. A jobboldali 1952-es évjáratú!

T1-es.

Westfalia diszkrét bája.

Különleges Golfok

Golf Cabriolet, made by Karmann.

Golf Country.

Rallye Golf.

260 Golf felvonulása a Hungaroringen

A rendezvény zárásaként felvonultunk a Ringen. Furcsa volt nem pole-ból indulni :)

2012. április 28.

Közkívánatra, jelentős fáziskéséssel, de idén is beköszöntött a tavasz. Egy nagyon kellemes, szinte teljesen hó (pfúúúúúj) nélküli tél után olyan zimankós márciust és április elejét kaptunk, amihez képest az antarktiszi veterános és nosztalgiaautós közösség is jobb körülmények között szervez felvonulásokat.

A két héttel ezelőtt Bogárrajzásról, a Bogarasok Klubja idénynyitó rendezvényéről le is maradtunk a csúf, esős idő miatt. :(

Most viszont úgy tűnik, minden jóra fordul, így nagy reményekkel készülünk a május 1-jei seregszemlére, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum elé, ahol a szocialista korszak népszerű (és utólag népszerűvé vált) autócsodái közé ékelődve Golfi is el kívánja foglalni jól megérdemelt helyét, melynek történeti vonatkozásait (az NDK párt- és állami élcsapatának szánt Golf I kontingenstől a szarajevói TAS Golfokig) tavaly már kielemeztük.

Annak érdekében, hogy ez illő módon történjék, ma eldöcögtünk a budaörsi Tesco áruház mellett önkiszolgáló mosóba, ahol megszabadítottam Golfit a mélygarázsban rárakódott ujjnyi vastagságú koromrétegtől. A képeken látható, hogy a felkészülés a tervek szerint halad, így ha minden jól megy, kedden délelőtt ott rontjuk majd a levegőt a szebbnél szebb Daciák, Ladák, Moszkvicsok, Polski Fiatok, Skodák, Trabantok, Volgák, Wartburgok, Zaporozsecek és Zastavák társaságában!

2011. október 3.

Örömhír! Mától Golfinak nem kell egyedül búslakodnia a teremgarázsban: szovjet-ukrán társa, az idén 30 éves, így korban maximálisan hozzáillő, gyönyörű okkersárga Zaporozsec 968M (becenevén Zapi), Öcsém szeretett nosztalgiaautója megérkezett.

Köszöntsük szeretettel!

2011. október 1.

Kedves ismerősömnek, egyben jelen blog kis létszámú lelkes olvasótábora egyik tagjának köszönhetően fantasztikus ajándékkal tudtam ma kedveskedni szeretett autómnak: kapott egy VW - Das Auto feliratú rendszámtábla-tartót. Remélem, megérem, hogy egyszer egy OT kezdetű rendszámtábla kerül bele...

Addig is: Dávid, köszönöm!!!

Az alábbi linkről egy érdekes cikk nyitható meg a Spiegel című német újság online változatának 2008-as archívumából:

http://www.spiegel.de/auto/fahrkultur/0,1518,575247,00.html

A képek egy azonos évjáratú (1978-as), szintén GLS felszereltségű, Inari Silber (világoszöld metál) színű, barna belsejű autóról készültek, amelyet két dolog különböztet meg az én kis Golfimtól:
1. Tökéletes állapotban van.
2. Háromajtós.

Remélem, az első különbség hamarosan elenyészik (és nem azért, mert a wolfsburgi rendszámú német tesó kezd el amortizálódni).

Ehhez minimálisan szükségem lenne egy eredeti időmérő órára, egy eredeti belső visszapillantó tükörre, egy eredeti krómos külső antennára, és egy - a műszeregység fémes hatású betétjével harmonizáló - eredeti rádióra...

Ezek közül a belső visszapillantó megvásárlása mondhatni karnyújtásnyira van, ugyanis a Volkswagennél kapható. Csak hát az a fránya 62 euró + postaköltség. :(

No de jöjjenek a gyönyörű fotók a meseszép állapotban megőrzött wolfsburgiról:

2011. szeptember 3.

Golfi életében örvendetes esemény következett be. Több év nélkülözés, utcán rothadás, majd zárt parkolóban szolizás után végre sikerült találnunk egy minden tekintetben megfelelő, két autó tárolására alkalmas beállóhelyet egy új lakóparkban, Budán, viszonylag elfogadható áron (bérleti díj ellenében).

Sőt ha minden jól megy, hamarosan egy igazán különleges autó, Öcsém Zaporozsec 968M-e lesz Golfi garázsszomszédja!

2011. augusztus 11.

Az alábbi fotókat a mai napon készítettem, csak úgy. Mert szeretem ezt a kis Golfot.

2011. július 30.

Golfi megkapta műszaki vizsgáját, így immár 2013 júliusáig szennyezheti békésen évente megtett mintegy hétszázharminc kilométerével fővárosunk levegőjét. Kivéve persze szmog-, csütör- és ünnepnapokon, amikor fekete plakettjével nem mehet ki a forgalomba.

Sebaj! A vizsgáztatás örömére kapott a motortér egy kis belső felújítást, fényezést, és néhány apróbb (a 2009-es teljes külső fényezés óta/dacára/ellenére előjött) rozsdásodás, pikkelyesedés is el lett hárítva.

Ragyog tehát, mint 33 éve folyamatosan. És ami a legfontosabb, a www.foliavagas.hu-nak hála sikerült reprodukálni kedvenc Autohaus Ramsperger matricámat a hátsó ablakra. Persze jó ferdén ragasztottam fel, de hát akik ismernek, pontosan tudják: azért gyűjtök 1:43-as fém autómodelleket, mert egy összerakós makettet aligha tudnék tisztességesen megcsinálni. Kézügyesség nem sok jutott, amikor osztogatták - az énekhang sorba pedig már be sem álltam :)

2011. július 2.

Múlt hétvégén iszonyú kínok között felkerült az új első lökhárító (a régi egyik csavarjába beletört a csavarhúzóm, úgyhogy egy nem várt Obi-látogatással súlyosbodva mintegy 7 óra alatt csináltam meg azt a rutinmunkát, ami egy profinak kb. 20 perc lett volna).

Ma délelőtt pedig lecseréltem az egyik első indexlámpát (szemből nézve baloldali, tehát a jobbos), no meg a másik búráját (hogy egységes legyen) a Vaterán vásárolt keletnémet (!) gyártmányúra. Persze a csatlakozók nem stimmeltek, így kb. egy órát szenvedtem, míg összeillesztettem az érintkezőket, de elég jól sikerült. Legalábbis villog. :)

Amikor így rám mosolyog az autó (mint a második képen), mindig elgondolkodom, hogy létezik-e ennél harmonikusabb autóarc. Két kerek lámpa, diszkrét krómcsíkok között decens VW-jelvény, irányjelzők a lökhárítóban. Igazi Volkswagen.

(Ha jól látom az ehavi Autobildben, talán a VII-es Golfnál visszatérnek a lökhárítóba épített indexlámpa-koncepcióhoz. De jó lenne!)

2011. június 23.

A mai napon megérkezett az ebay-ről a lökhárító. Sajnos szürke (csak ilyen volt), így némi festés lesz vele, de így is alig várom, hogy elfoglalja méltó helyét.

Achtung, Achtung! Hier kommt das schönste Auto der Welt!!! ;)

2011. június 10.

Az alábbi történet érdekes, ám csöppet sem meglepő, és talán még nem is lefutott. Mégis leírom.

Mint egy korábbi bejegyzéshez feltöltött fotón látható, a Golf hátsó ablakában az UV fény a felismerhetetlenségig elbarnította az Autohaus Ramsperger feliratot. A szerencsétlenségek betetőzéseként a múlt hétvégén a gépi mosó letépte az első rendszámtábla-tartót (ami természetesen már rég nem az eredeti német volt).

Utóbbi indított arra, hogy egyrészt írjak az azóta már Ramsperger Automobile nevet viselő kirchheimi cégnek egy e-mailt a központi, ügyfélszolgálati címére, egy új matricát kérve; továbbá a Porsche Hungaria hozzám legközelebbi bázisára, a Prielle Kornélia utcai Porsche Budának egy másikat, egy volkswagen.hu feliratú rendszámtábla-tartóért esedezve.

Egy "normális" országban ilyen leveleket válaszra sem méltatnak, hiszen nincs benne "biznisz". Döbbenetes módon az egyik e-mailt mégis megválaszolták!

Mit gondolnak a kedves olvasók, vajon melyik cég ügyvezetője (!) tartott érdemesnek egy öreg VW-tulajdonost (egész pontosan egy öreg VW tulajdonosát) arra, hogy személyesen válaszoljon?

Nehéz kérdés. Én is a Porsche Budára gondolnék, hiszen nagyobb az esélye, hogy egy elégedett magyar ügyfél egyszer őket keresi fel gépkocsi vásárlása céljából, minthogy kimenjen Kirchheimbe és ott vásároljon autót...

Segítek. Ők válaszoltak:

2011. június 5.

Ezt a gyönyörűséget az imént találtam a mobile.de-n. 1 millió Ft...

Tényleg szép állapotú, bár vesszőparipámként hiányolom a hátsó kerékívekről a fekete műanyag koptatót. Csak nem elveszett egy javításnál-újrafestésnél?

Mindenesetre, ha lenne felesleges 3.850 euróm, behozatnám. A kettőből már szinte tökéletes autót lehetne összerakni...

2011. június 4.

504Laci segítségével Golfi újabb nagy lépést tett előre, egyelőre a műszaki megújhodás terén. Kapott új vezérműszíjat feszítő görgővel, ékszíjat, jó kis Liqui Moly olajat olajszűrővel, levegőszűrőt, egy alapos karbi-felújítást, némi alvázvédelmet (ahol rászorult), futómű-beállítást, gumiharang cserét... hú, több most nem jut eszembe.

Délután pedig a magam szerény eszközeivel én is hozzájárultam az épülés-szépüléshez: amellett, hogy (sokadszor) visszaraktam a gyönyörű króm felnikupakokat, ezüst modellfesték segítségével megszépítettem a Volkswagen (és a Golf GLS) feliratot a hátulján.

Plusz felkerült a Bogarasok Klubjától kapott Magyar Nosztalgia- és Hobbijármű Regiszter matrica is. Szerintem jól mutat a két hátsó lámpa közötti fekete műanyag "dekorcsíkon" - és ha megunom, természetesen nyom nélkül eltávolítható.

Előző bejegyzésemhez érkezett egy komment, melynek küldője kicsit bővebb leírást kérne a körülményekről.

Most úgy néz ki, hogy két lépcsőben haladunk. Egyrészt az autó műszaki rendbetétele, ami néhány kisebb akut hiba elhárításán túl (pl. megint csöpög a benzin egy helyen, ahova nem fértem múltkor hozzá) mondjuk egy 100.000 km-es "nagyszerviznek" felel meg (futóműbeállítás, porvédő gumik cseréje, olaj- és szűrőcsere, ékszíj- és vezérműszíj-csere).

Ami az OT-t illeti, ahhoz azért komolyabb (illetve: drágább) beavatkozások szükségesek. Nem annyira műszaki, hanem inkább esztétikai okokból (lásd az előző bejegyzéshez feltöltött fotókat).

Néhányat kiemelve ezek közül:

- küszöbök javítása, fényezése
- korábbi fényezés után keletkezett apróbb hibák (A-oszlopon pici rozsdásodás, illetve a már említett felpattogzás a gépháztetőn) javítása
-a külső fényezés által nem megoldott problémák orvoslása (pl. első köténylemez, csomagtartó-perem stb. belső fényezése)
- bizonyos szerkezeti elemek (pl. hátsó híd, futómű-alkatrészek) rozsdátlanítása és festése
- a motortér esztétikai feljavítása

Emellett pedig a fék, futómű és a kipufogó teljes felújítása (ahol ez már nem lehetséges, az alkatrészek cseréje).

Így már masszívan hétszámjegyű lesz (a 2006 óta eszközölt kiadásokkal együtt) a költség, de ahogy olvasgatom a veterános újságok beszámolóit autók rendbetételéről, úgy tűnik, ez másképp nem megy, kivéve ha valakinek olyan őrületes szerencséje van, hogy egy szépen konzervált, kevés kilométeres kocsit tud viszonylag olcsón megcsípni (ami itthon főleg keleti típusokból lehetséges).

Persze mindig ott motoszkál bennem, hogy ilyen erővel nem lett volna jobb várni, rakosgatni még a pénzt évekig, és a mobile.de-ről venni 4-5 ezer euróért egy tökéletes állapotú Golfot, de két dologgal vigasztalom magam:

1., 100 %, hogy arra is kellene költeni (és nem csak a forgalomba helyezés költségeire gondolok);

2., Az apránkénti építkezés - köztük néhány apróbb dolog sk. javításának - öröme teljesen kimaradt volna.

Úgyhogy nem bántam meg, nem adtam fel. Golfi élt, él és élni fog! :)

2011. május 13.

Tizenharmadikán pénteken elvinni az autót az ország egyik legfelkészültebb veterános szakemberéhez? 

Nem jó ómen, főleg ha az illető úrnál egy fényképezőgép is van...

Az alábbi fotók illusztrálják, hogy mennyi még a teendő, míg a Golf olyan lesz, amilyennek látni és érezni szeretném (hatalmas O és T betűkkel a rendszámtáblán). De nem adjuk fel!

2011. május 7.

Ma végre egy régi hiányosságot sikerült pótolnunk: Golfi kapott 4 db. Kormoran 175/70 R13 méretű nyári gumiabroncsot, melyet az új, házilag rendbe hozott felnikre szereltek rá.

Köszönjük szépen az Automax Szerviz segítségét és kedves munkatársuk türelmes drótkefézését, centírozását!

Érdekes cikk az indexen:

http://index.hu/kulfold/2011/05/04/baj_lesz_ha_meghalok/

Kevesen tudják, de a Golfot a "szocialista" országok egyikében, a talán leginkább kapitalista Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban, annak is Bosznia-Hercegovina nevű tagállamának fővárosában, Szarajevóban is gyártották.

A gyár neve Tvornica Automobila Sarajevo volt, ennek rövidítése látható az itt készült Golfok hűtőrácsán. A www.golf1-ig.de fórumáról megtudtam, hogy a Volkswagen és az UNIS nevű jugoszláv cég vegyesvállalatáról van szó, melynek üzemegységében 1973-ban (amikor születtem!) kezdődött a Bogarak összeszerelése.

Az I-es Golf gyártása 1976-ban indult (értelemszerűen még a kis hátsólámpás, krómlökhárítós verzióé), majd 1982-től a pickup változatot, azaz a VW Caddy-t is gyártották itt, utóbbit nem jugoszláv "belpiacra", hanem Nyugat-Európába, így az NSZK-ba is szállították.

A TAS gyártósorait csak 1985-ben (azaz két évvel Wolfsburg után) állították át a II-es Golfra. (A Caddy, akárcsak a német Karmann cégnél készülő Cabriolet, változatlanul az I-es alapjain készült). 1989-ben hagyta el az üzemet a háromszázezredik szarajevói Volkswagen.

A termelésnek Szarajevo 1992. évi bombázása, azaz a valaha virágzó Jugoszlávia értelmetlen szétesését eredményező, rengeteg civil áldozattal járó, végtelenül anakronisztikus (20. század végi!) vallási-nemzetállami háború vetett véget. 1998-ig tartott, míg a gyárat sikerült újra működőképessé tenni (előbb Skodákat gyártottak, majd 2002-től ismét megkezdődhetett a Volkswagenek gyártása).

A háború kapcsán kikívánkozik belőlem pár "offtopic" gondolat.

Alig 20 évesen szinte felfoghatatlan volt számomra (és még ma is nehezen érthető), hogy miközben az egész világ töretlenül a globalizálódás és az integrálódás felé haladt, az a szövetségi állam, amely szüleink-nagyszüleink vágyott, "közel nyugati" üdülőhelye volt, ahonnan a farmernadrágoktól a legfrissebb slágerlemezekig mindent be tudtunk szerezni (és ahol édesanyámék egy nyaralás alkalmával megismerkedtek Dortmund mellől származó "nyugatnémet" keresztanyámékkal) iszonyú vérontás közepette hullott apró, részben életképtelen darabokra.

Talán másképp alakul, ha a népszerű Josip Broz, azaz Tito marsall nem felejti el felhörpinteni az életelixírt. A szó szerint végzetes erózió ugyanis kétségkívül az ő halálával kezdődött. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy van olyan - az idősebb generációhoz tartozó - vajdasági magyar ismerősöm, aki egyébként egy sikeres építőipari cég egyik vezetője Szerbiában és Magyarországon is, és mégis azt mondja: Tito idején volt a legjobb...

A most következő két kép a golf1-ig.de fórumról származik. Köszönet azoknak a lelkes golfos társaknak, akik megosztották!

2011. május 1.

Egy kedves ismerősöm elmondása szerint 14 éve először fordult elő, hogy a szervezők nem kaptak hivatalos területfoglalási engedélyt a Fővárosi Önkormányzattól a Közlekedési Múzeum előtti parkolóra, hogy megrendezzék a "szocialista járműipar gyöngyszemeinek" a találkozóját.

Szerencsére a lelkes autósokat és nézőket sem ez a szomorú tény, sem a különlegesen pocsék, esős, szürke idő nem tudta visszatartani a seregszemle megtartásától és a kiállított, szebbnél szebb nosztalgia- és veteránautók megcsodálásától.

Golfi egészen hátul bújt meg, hiszen csak életkora predesztinálja a részvételre - és talán az a tény, hogy az NDK-ban az állampárt (NSZEP) által kiválasztott néhány művész, tudós és más kiváltságos részére érkezett egy kontingens I-es Golfokból (pár éve az egyik - tökéletes állapotban - eladó volt a mobile.de-n).

Következzék néhány fotó "rólunk" (indulás az I. kerületi Pajtás vendéglőtől - stílszerűen -, érkezés egy gyönyörű állapotú Dacia mellé; valamint pár - általam önkényesen kiválasztott - autó a legszebbek közül).

Jó szórakozást

2011. április 23.

A gyönyörű nagyszombati idő örömére nagy nehezen felszereltem a króm felnikupakokat. Mondanom sem kell, a Pennsylvania államból érkezett klipek ("pöckök") még véletlenül sem illeszkedtek a helyükre, így a kombinált fogótól a szigszalagig mindenre szükség volt. De végül sikerült.

Boldog Húsvéti Ünnepeket mindenkinek!

2011. március 25.

A mai napon Golfi átesett egy kis tavasz eleji átvizsgáláson a XII. kerületi Volkswagen Magyar szervizben. "Jó állagú autó" - mondták, és ez, bevallom, jól esett.

Mindenkinek ajánlom a szervizt egyébként!

2011. március 6.

Idén talán először volt igazán szép idő. Golfi tett egy "sétát" a gyönyörű Vízivárosban.

Ezúton kérem a blog kedves látogatóit, hogy ha tudnak olyan szakembert, aki szívesen segítene egy kis Bogárrajzás előtti revízióban és vállalná a Golf átnézését, különös tekintettel a számomra igen misztikus fékre és futóműre, küldjenek egy elérhetőséget a privát e-mail címemre (vagy kommentként, ide).

A Golf nevében is köszönöm!

2010. december 31.

Ezzel a kis trükkös felvétellel (és az eredetivel) kívánunk blogunk minden kedves látogatójának nagyon boldog Új Évet!

2010. október 30.

Blogunk régi olvasói tudják: ha kisüt a Nap, Golfi mindig kedvet kap egy kis kirándulásra. Ma úgy döntött, fürdőzik egyet, és a Gellért Szálló felé vette az irányt.
(Jobban tette volna, ha egy jó kis kézi autómosó után néz, de hát egy korábbi bejegyzéshez érkezett komment óta e tekintetben eléggé el van bizonytalanodva).

A kis utazás mindenesetre nem csak hangulatosra sikeredett, hanem új barátra is lelt pici autónk, egy nála 32 évvel fiatalabb Golf Variant személyében.

Munkatársunk fültanúja volt ismerkedő beszélgetésüknek:

- Szervusz fiam, én egy 32 éves I-es Golf vagyok!
- Tiszteletem, én pedig egy 2010-es évjáratú Variant.
- Nagyon örvendek. Mi az, hogy Variant?
- Nem tetszik emlékezni? A Volkswagennél 1962 óta így nevezik a kombikat. Amikor a bácsinak születni tetszett...
- Ne hülyéskedj, fiam, tegezz vissza nyugodtan! Ez nem csendőrpertu...
- Tehát amikor megszülettél, akkor is volt gyártásban VW kombi, a Passat Variant.
- Na jó, de belőlünk csak három- és ötajtós változat készült...
- Így igaz. Nálunk, Golfoknál csak a III. generációval érkezett a "puttonyos" verzió. Neked milyen motorod van?
- Ezerötszáz köbcentis benzines. Hát Neked?
- 1.4-es benzines, 122 lóerős.
- Ne viccelj velem, öreg vagyok én már a mesékhez.
- Ó, én a gyengébbik 1.4-es TSI vagyok. Van belőlünk 160 lóerős is. Tetszik tudni... izé, tudod, hengerenkénti befecskendezéses turbófeltöltősök vagyunk.
- A kutyafáját, mennyit fejlődtünk. Én viszont egy háromfokozatos automata váltóval boldogítom tulajdonosomat. 1978-ban ez igen nagy szó volt ebben a kategóriában...
- Amit ugye épp a bácsi... izé miattad ma már Golf-kategóriának neveznek. De ha már a váltónál tartunk, az enyém egy hétfokozatú duplakuplungos automata, tiptronic funkcióval. Úgy hívják, DSG.
- Hétfokozatú, duplakuplungos... ennyire szenilisnek nézek én ki, hogy ilyenekkel akarsz megetetni? 

Hát, valahogy így zajlott a diskurzus az öreg szkeptikus és az ifjú titán között. Persze a közös fotózást sem lehetett kihagyni. Mintha Dávid és Góliát állt volna egymás mögött...

2010. szeptember 23.

Nem mai, de én ma találtam meg:

http://autowiegehts.blogter.hu/235343/golf_i_tortenet

2010. nyár

Igen, kikezdték. Valakinek feltűnt, hogy napközben magányosan álldogál az utcán - amúgy közbiztonsági szempontból nem egy kimondottan rossz helyen, Budapest I. kerületében egy hegyoldalban.

Egyik nap arra megyek haza, hogy a jobb első sárvédőről valaki megpróbálta lefeszegetni a díszlécet. Nem sikerült neki, de arra épp elég volt a rongálási kísérlet, hogy annyira elferdüljön a léc, hogy csak nagyon nehezen sikerüljön visszatolni a helyére és azóta is lötyögjön.

Jogászként mondom: letörném a kezét az összes degenerált állatnak, aki más tulajdonához akár csak hozzá mer érni a büdös mancsával. (De hát ennél sokkal durvább rongálások is megtorlatlanul maradnak - legalábbis az "igazságszolgáltatásnak" nevezett majd-akkor-tessék-szólni-ha-vér-is-folyik viccintézményrendszer által biztosan.)

Mi a megoldás? A normális ember költözik vasrácsok mögé, riasztózza be a lakását éjszakai üzemmódban alvás idejére is (mert ma már akkor sem lehet biztonságban, ha otthon van - régen legalább ez visszariasztotta a szemét "vagyon ellenieket"). Ma már összemosódnak a bűnözőtípusok, és bizony, ma már, aki hazudik, az lop, aki lop, az pedig öl is, gond nélkül.

Természetesen a viktimológia törvényei alapján én voltam kénytelen átköltöztetni Golfit egy zárt parkolóba, mert ha belevezettem volna a 380 voltot a díszlécbe ugyebár...

Na mindegy.

2010. május 26.

A Golf I-es ismerői, kedvelői, rajongói nyilván tudják, hogy a kis krómdísztárcsákat (helyesebben: felnikupakokat) egészen érdekes pici fémfülecskék rögzítik a felnikhez. Nevezzük őket az egyszerűség kedvéért "pöcköknek". Ezek bizony "fogyóanyagok".

Amikor a Golfit vettem, már hiányos volt a pöcökállomány - egész pontosan 16 helyett csak 12 db. volt belőlük, azaz kerekenként három. Ez még éppen elég ahhoz, hogy a kupakok ne essenek le útközben, de azt a nyilvánvaló kockázatot hordozza, hogy ha az ember csak egyetlen egyet összetör/elveszít, onnantól vége a dísztárcsáknak, maradnak az itt-ott rozsdálló csupasz felnik, mint megannyi I-es Golfon a városban.

Hát, pont ez történt velem is, és épp május elsején. Levettem a "felnikupakokat" és megpróbáltam kiszedegetni a pöcköket is a kis lyukakból, ahova piciny csápjaikkal kapaszkodnak, és bizony kettő is eltört belőlük. Az a harminckét nehéz esztendő, ugyebár.

Ekkor jött a pánik: hol szerzünk utánpótlást? Álnaív laikusként első dolgom a Porsche Hungaria nevű közismert cégóriás alkatrész ügyosztályának felhívása volt, de sajnos csak a szokásos semmitmondó választ kaptam: "Próbálja meg bontóban!"

[közbevetés: Ezek tényleg azt képzelik, hogy ha az embernek a dédelgetett régi kedves kis autójához alkatrészre van szüksége, akkor a bontóban talál megfelelőt egy szétrohadt hulladékautóban???]

Ezután golfos fórumtársak ajánlották a TLX nevű céget, amely jó üzleti érzékkel a Porsche Buda közvetlen közelében üzemeltet egy nagyon szimpatikus kis boltot. Láss csodát: náluk nemrég még tényleg volt ilyen kis pöcök, de sajnos már nincs raktáron és nem is rendelhető. (Viszont nem mondták, hogy próbáljam meg bontóban, amiért külön köszönet illeti őket.)

És ekkor következik a veterános utolsó mentsvára, az ebay.

stores.ebay.com/Mk1-Autohaus

Kérem szépen, az Egyesült Államokban, Pennsylvania államban üzemeltetnek egy olyan e-boltot, amely kifejezetten első generációs Golfok (Rabbitok), Sciroccók és Jetták alkatrészellátásával foglalkozik. És alig két hét alatt meg is érkezett postán, kifogástalan állapotban, igényes csomagolásban a megrendelt 10 db. pöcök (plusz legalább kettő vagy három ajándékba!).

Ezt nevezem kiszolgálásnak. Júeszéj forevör! :)

2010. április 17.

A Bogarasok Klubja idén is megrendezte nagy idénynyitó seregszemléjét, ezúttal a Westend bevásárlóközpont tetőteraszán. Szerencsére gyönyörű volt az idő, így ha nem is kezdésre, de ebéd után mi is tiszteletünket tudtuk tenni.

Az utat kissé beárnyékolta a bal első fék túlmelegedése miatti kellemetlen illat (ebből megint szerviz lesz, mert fék és futómű-ügyben merek a legkevésbé "partizánkodni"), de végül is a működőképesség nem került veszélybe, a "szorulás" ellenére (beöntés nélkül, ámde némi szorongással) elérkeztünk a színhelyre.

Bár a résztvevők egy része épp indulóban volt az Oldtimer Expóra a Tatai útra, még sikerült sok szépséget megszemlélni. Természetesen a "városképet" a Bogarak uralták, a kis hátsólámpás oválablakostól az egészen új, indexes lökhárítósokig; a tuningoltaktól az eredeti állapotú, kissé kopottasokig (az én szívemhez az utóbbiak állnak közelebb, de előbbiekből is volt egy-két figyelemreméltó példány).

A konszern egyéb gyönyörűségei is feltűntek, voltak 1600-as "nagy bogarak", Transporterek T1-től T3-ig (T2-esből és T3-asból még egy-egy "Westfalia" is, bár nem vennék rá mérget, hogy eredetiek, de akkor is nagyon szépek voltak). Volt néhány Karmann, egy szép állapotú II-es Polo, no és a Golfok sem hiányoztak.

I-esekből nem volt túlzott bőség (így is hamar egymásra találtunk a kollégákkal hasonló problémáinkkal, pl. a krómdísztárcsát rögzítő fülek beszerezhetetlensége...). Az alábbi képeken feltűnik két sárga, P-s rendszámú krómlökhárítós (azaz 1978 augusztusa előtt gyártott) I-es Golf (a jobboldali különösen szép, az enyémhez hasonló barna bőrbelsővel), volt egy ezüstszürke nagy hátsólámpás, valamint egy mattbordó (rozsdagátló-színű?) neonsárga felnikkel és nagyon barátságos tulajdonossal, plusz egy világoskék klubtárs.

Reménykedem benne, hogy 2011-ben több időt tudunk majd kint tölteni. Talán egy családi program is kerekedhet belőle, szerintem a gyerekek is élvezni fogják a sok kis autócsodát.

Mindenesetre köszönet illeti a szervezőket, hogy ez a közösség ilyen szépen tartja hagyományait most már igen sok esztendeje!

2010. március 20.

Szombat, Budapest, gyönyörű napfényes idő. Idén már legalább a harmadik szép nap, lehet, hogy az utolsó (és holnaptól jön vissza a havas-esős-latyakos-szutykos világ).

Lehet ennél jobb alkalom egy kis kézi autómosatásra? Ugye, hogy nem!

Irány a Kék Mosómedve Kft. Pongrác úti bázisa Kőbányán. Ez egy olyan autómosó, ahová az ország bármelyik részéről kész vagyok elautókázni. Ez itt nem a reklám helye, de azért elmondom, hogy tíz éve járok hozzájuk különféle autókkal, és ugyanazok a srácok dolgoznak ott, egy összeszokott, kedves, barátságos és nagyon profi csapat.

Íme, a referenciamunka :)

2010. március 19.

Pénteken az ember nem öltönyben és nem céges kocsival megy be dolgozni, ez evidens. It's Friday, I'm in love - ahogy a Cure mondotta annak idején. A The Cure, ahogy mások mondani szokták.

A péntek kiváló alkalom hát arra, hogy kicsiny Golfinkat beindítsuk (az új akkumulátornak hála, ez pöcc-röff üzemmódban működik mostanság) és a végre újra napfényes Pest felé vegyük az irányt.

Reggel kilenckor az Erzsébet-híd esélytelennek tűnt, így némi flik-flakkal elkeveredtünk az egykoron Ferenc József császárunkról-királyunkról elnevezett, jelenleg Szabadság nevet viselő kedvenc zöld hidunk felé (előtte megcsodálván a világtörténelem legnehezebben elkészülő metróállomását a Szent Gellért téren - valószínűleg űrsikló-leszállóhely lesz belőle 2183-ban, mire átadják).

Aztán a Szabadság-híd kellős közepén furcsa füst száll fel a motorházból, miközben a vízhőmérséklet-mérő tökéletes-közeli, de inkább még hűvös állapotot jelez. What the f...? - kérdezi ilyenkor az angol, én pedig úgy döntöttem, az első adandó alkalommal megfordulok (ennek szabályosságát most ne firtassuk) és visszamegyek haza a jó kis céges kocsiért, merthogy a munkahelyre mégiscsak stabilan be kéne érni (9:30-kor meeting egy kedves kollégával, akinek a 450-es sport Mercijén BEZZEG már ott virít az OT-s rendszám...). Ciki.

A dolog persze nem hagyott nyugodni: mi gőzölög, ha nem a hűtővíz forrt föl? Volt már Moszkvicsunk, tehát tudjuk, a motorházban bármikor bármi füstölhet. Na de mégis.

Senki rá nem jönne: már megint elrepedt egy cső, most épp nem benzin, hanem vízcső. Hattyú utca, autósbolt. Épp van ilyen átmérőjű. Délután autószerelés munka helyett (ha keresnek, tárgyaláson vagyok).

Probléma megoldva. További mintegy ötven potenciális repedés- és szakadásforrás persze még időzített bombaként ketyeg tovább, különféle műanyag- és gumialkatrészek formájában. Ja kérem, 32 év az 32 év.

2010. március 15.

Golfi tegnap kapott egy új akkumulátort (Bosch) és még este, hosszas szenvedés után beindult (négy hónap állás után).

Ma letakarítottam róla a különösen hosszú és globálisan jégkorszaki tél sós nyomait, és mentem vele egy hosszabb kört. A bal hátsó fék teljesen be volt állva, volt nagy zörgés-kattogás, úgyhogy el is határoztam, hogy többé nem lesz ilyen pihenő, főleg nem hegyoldalban állva, P-állásban + csurig behúzott kézifékkel. Autógyilkos dolog. Viszont a gumik alig eresztettek, az olajszint tökéletes, és néhány fékezés után visszaállt (szinte) kiválóba.

Meg is mutattam Öcsém kedves ismerősének, aki elismerő szavak közepette rámutatott saját autójára, egy többszörös díjnyertes Trabant 601 Universalra. Van még mit fejlődnie a Golfinak, de talán idén újabb nagy lépéseket sikerül megtenni a cél: az Eurázsia és Észak-Afrika (egyik) legszebb I-es Golfja cím felé :)

http://totalcar.hu/magazin/hirek/2009/11/03/vegleg_sirba_szall_az_egyes_golf/

2009. december 5.

Végre volt egy kis időm, és az októberben vásárolt, igen avíttas állapotú felnikből három, még használhatónak tűnő darabot rozsdaátalakítóval és fújófestékkel picit rendbe hoztam.

Tervem, hogy a Golf tavasszal kap egy garnitúra új gumit, a legszebb négy felnire.

De előtte van egy problémám, ami akut -
Az autó tönkretette az akkut...

(Elnézést a kínrímért)

2009. augusztus 20.

Már épp kezdett elhatalmasodni rajtam az idegbaj, amikor kislányom, a 4 éves Léna megszólalt:

- Apa, miért nem ragasztasz oda egy lovacskás matricát? Nekem van olyanom!

Milyen igaz... legfeljebb majd 2052-ben, a veteránvizsga előtt megint lefényeztetem egy kisebb vagyonért (motorháztető = 30 rugó)  :-(

Amúgy meg éljen augusztus 20., a Golf és a lovacska megbonthatatlan barátságának ünnepe!

2009. augusztus 16.

Sajnos egy pici helyen a motorháztetőn - mindenki szerint a fényező hibájából, a fényező szerint nem az ő hibájából, végül is mindegy, úgysem garanciális, ha nem ismeri el, jogász vagyok, pontosan tudom, mit tehet az, aki igényét valamilyen jogvitás ügyben kívánja érvényesíteni - feljött a festék.

Megpróbáltam valamit kezdeni vele, de egy 2xx ezer forintos fényezés után, hogy is mondjam, eléggé demoralizáló a dolog:

Nem kapcsolódik szorosan a témához, de szombat délután óta e körül forog a világ nálam. Felipe, ahogy Domenicali úr mondta, "a piros autó visszavár"!!!!!!!

2009. július 6.

Rég nem jelentkeztem már. Nem azért, mert elhanyagoltam a Golfot (épp tegnap éjszaka próbálkoztam valami álburkolatot szerkeszteni a repedezett műszerfal fölé), hanem csak úgy. Az idő is rossz volt, a kedvem sem volt túl rózsás.

Most viszont feltöltök egy nagyon szép gyári fotót (fogalmam sincs, hol találtam), egy ugyanolyan (még kishátsólámpás, már műanyaglökhárítós) Golfról, mint az enyém.

Íme:

2009. június 27.

Ma már közismert tény, hogy a globális felmelegedésnek nevezett meteorológiai jelenség közvetlen következménye, hogy Magyarországon sosincs nyár, csak ősz meg tél (akárcsak Kern András kedvesen borongós dalában a Lövölde téren).

Picit melegebb van a sarkkörökön túl, emiatt olvadnak a jégtakarók, Európában pedig június végén mindenfelé jégesők és viharok tombolnak (a szép kilátásainkról lásd még a kiváló hollywoodi német rendező, Roland Emmerich Holnapután c. filmjét).

Mindenesetre ma délelőtt, nyilván csak valami tévedés folytán (de most, délután fél háromkor már megnyugodva mondom: csak egy nagyon rövid időre) mintha mégiscsak valami nyárszerűség lett volna.

Ennek örömére elvégeztem pár apróbb simítást a Golfon, úgy mint a kopottas lökhárítók feljavítása Prevent műanyagjavítóval (zseniális találmány!), egy kis szilikon itt-ott, krómpucolások, no és persze a dísztárcsák visszapattintása (ez még tegnap este megtörtént, de ma lehetett igazán szépen fotózni).

Amikor az autót vettem (emlékeztetőül: 2006. május), a hátsó szélvédőn még szinte tökéletesen látszott az Autohaus Ramsperger márkakereskedés matricája.

Azóta alig több, mint három év telt el - ebből bizonyos időszakokat, bár főként télen, garázsban töltött az autó -, és az UV-sugárzásnak köszönhetően mára már csak ez maradt belőle...

(A korhű, 1980-as Bremer Rundschau műsorújságért örök hálám Drága Testvéremnek, Gábornak!)

Az autófényező mester, ígéretéhez híven, megörökítette a fényezés egyes pillanatait, az előkészítéstől egészen a színre fújásig. Egyelőre csak tíz fotó jött át e-mailben, de már ezek között is számos érdekességet láthatunk.

Először is, le kellett szedni minden felesleges cicomát az autóról, a szélvédőktől a lámpákon keresztül a díszlécekig. A maradék "el lett maszkolva".

No de ilyenkor jönnek csak elő a rejtett hibák: az ablakkéder alatt szabályosan ki volt rohadva a perem, és ami a legviccesebb, a János (volt tulajdonos) által nem is oly rég cserélt bal első sárvédő is erősen rozsdásodott. A fényező elmondása szerint egy gyengébb minőségű utángyártott termékről van szó. Avagy: olcsó hús esete a híg lével.

A kissé pontatlanul illeszkedő jobb első sárvédőt, valamint ezeket a kis rohadásokat is javítani kellett.

Ezután következett a kittelés, csiszolás és az alapozás. Fotókban egyelőre itt tartunk - remélem, az utolsó munkafázisokról is jön még digitális fénykép. (Ha lesz, már töltöm is fel!)

1978. december 18.

Julius bácsi életének hatvanadik évében úgy döntött, megvásárolja álmai autóját. Elment hát az Autohaus Ramsperger nevű Volkswagen-márkakereskedéshez, és megrendelt egy VW Golf 1.5 GLS típusú személygépkocsit.

A GLS felszereltséget 1976 óta kínálták a Golfokhoz, és nagyjából az alábbi extrákat takarta (forrás: www.doppel-wobber.de).

Külső felszereltség:

• 5J x 13 collos lemezfelnik 155 SR13 gumikkal
• díszléc a küszöbökön
• króm dísztárcsák
• bronz tónusú sötétített üvegek
• kulccsal zárható tanksapka
• két tolatólámpa
• fekete műanyag dekorcsík a hátsó lámpák között
• "Golf GLS" felirat hátul :)

Belső felszereltség:

• duplaórás műszeregység (fordulatszámmérővel)
• időmérő óra, napi kilométerszámláló és hűtőfolyadék-hőmérő
• állítható fényerősségű műszerfalvilágítás
• megvilágított szivargyújtó
• kulccsal zárható kesztyűtartó
• középkonzol
• barna színű belső (kormány, műszerfal, plüss ülések)
• barna szövet oldalkárpit az ajtók alján

Ezen felül nem elhanyagolható (de az eredetvizsga és átíratás kapcsán már említettem), hogy ezzel a felszereltséggel 1,5-ös benzines modellt kizárólag automata váltóval gyártottak.

Mint már mondtam, az autó átvételével kapcsolatos minden dokumentáció rendelkezésemre áll (nem győzök hálálkodni érte az autó gondos korábbi tulajdonosainak).

Egy kis ízelítő:

A Golf eredeti színe (a csomagtartó alján látható matrica tanúsága szerint) a már többször említett L94A kódú, Inari Silber nevű szín volt. Ezt a színkódot - amint az a Doppel Wobber nevű, zseniális internetes oldalon is látható - épp az 1979. modellévben vezették be.

Az én Golfom MY79-es, amelynek az alábbi különlegességei vannak:

• még kicsi a hátsó lámpája és hagyományos (kerek órás) a műszerfala, de
• már nem krómos a lökhárítója, hanem műanyag (ugyanolyan, mint a nagy hátsólámpásoké)
• belülről állítható, új típusú (fekete, műanyag) visszapillantó tükröt szereltek rá

Vagyis ez egy átmeneti modell a klasszikus krómlökhárítós, kishátsólámpás és a II-es Golfot előkészítő, 1980. augusztustól (MY81) gyártott "facelift" (nagyhátsólámpás, műanyaglökhárítós, újműszerfalas) között.

Az MY79-es modellévű autókat 1978. augusztustól gyártották, így történhetett meg, hogy Julius bácsi, az első tulajdonos (János németországi rokona) 1978. decemberben vette át.

Amennyiben hihetünk a Doppel Wobbernek, a kifutó szérián (MY83-as modellév, azaz az 1982. augusztustól gyártott utolsó nyugatnémet I-es Golfok) már nem alkalmazták az Inari Silber fényezést.

A Silber, mint köztudott, ezüstöt jelent, az Inari pedig egy finnországi tó neve. Igen szép, jól eltalált, visszafogottan elegáns szín volt. Jó ízlése volt Julius bácsinak.

2009. június 22.

Szép dolog a Hammerite, a javítóstift és az ecsettel felkent festék, de legyünk őszinték, nagyon ráfért már a Golfra egy teljes fényezés. Az ember persze sokat vacillál, érdemes-e a vételár kétszeresét költeni egy ilyen mókára, meg hát nem is gyűlt olyan könnyen össze ennyi pénz (családos ember lévén a hobbimon kívül egyéb dolgokra is költenem kell néha...)

Lényeg a lényeg, rászántam magam, és találtam egy régi autókat kedvelő, korrekt és szimpatikus fényezőmestert. No persze a klasszikus probléma megint előjött: az L94A Inari Silber egy már nem létező színkód, ráadásul vízbázisú festékből kellett megoldani a fényezést (éljen a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés - egyébként tényleg!).

A megoldás bár nem lett tökéletes, de talán nem annyira szentségtörő, mint a Hammerite és a dekor ragasztószalaggal helyettesített krómozás: kiválasztottuk a New Beetle LA6K színkódú, Gecko Green nevű festékjét, és az egyik komponensből levettek a keverésnél 10 %-ot. Az eredmény egy kevésbé ezüstös, inkább világoszöldes, de kétségkívül nagyon szép szín lett. Remélem, nem ezen úszott el a veteránvizsga...

2008. március 24.

2008 Húsvétján gondoltam egy merészet, és készítettem néhány szép fotót a Golfiról. El is küldtem kedvenc lapomnak, a VW Depónak. És láss csodát, a májusi számba be is kerültünk. Büszkén küldtem tiszteletpéldányt belőle Jánosnak és Péternek (ha már voltak olyan kedvesek, hogy némi unszolás után minden eredeti papírt odaadtak a kocsival együtt!).

2007. július 29.

Egy autómodelles fórumon olvastam, hogy a barkácsáruházakban kapható ezüstszínű ragasztószalag kiválóan alkalmas visszapillantó tükrök és egyéb csillogó dolgok elkészítésére. Ekkor fogant meg bennem a gondolat, hogy az első és hátsó szélvédő körül közel 30 év alatt lekopott krómot ezzel a módszerrel fogom pótolni.

Tudom, hogy ez is a "gányolás" kategóriájába tartozik, de a képen látszik, hogy szépen sikerült, és amikor ezt a blogbejegyzést írom (2009. június 25.), még mindig nagyon szép, és eddig még senkinek sem tűnt fel, hogy milyen olcsó megoldást választottam. Ahogy a régi dakota mondás tartja: "Nem minden króm, ami fénylik!"

2007. április 14.

Természetesen Golfival beléptünk a Bogarasok Klubjába, és korántsem csak a kedvezményes nosztalgia- és hobbijármű kötelező biztosítás miatt, hanem elsősorban a feeling kedvéért. Mivel motorunk vízhűtéses, csak pártoló tagok lehetünk.

Első "rajzásunkon" 2007 áprilisában vettünk részt. Csupa-csupa bogárhát között ott tündökölt a Golf. Érdekesség, hogy még egy ugyanilyen Inari Silber színű (de már nagy hátsólámpás) I-es Golf is volt kint, amelyet ráadásul eladásra kínáltak. Különlegessége, hogy magyarországi forgalombahelyezésű, és emlékeim szerint kb. 40 000 km volt benne. Remélem, jó kezekbe került!

2006. október 7.

2006. évi golfos munkáim megkoronázásaképpen a hátsó kerékívekre visszakerülnek az eredeti "egynegyedes" fekete műanyag koptatók (hála Jánosnak, a volt tulajdonosnak, aki addig kutakodott műhelye polcain, míg megtalálta őket).

2006. augusztus 27. 

2006. augusztus 26.

Hazahoztam az autót Dombóvárról. Hát igen. A kart D-állásba helyezni, és csak nyomni a gázt. Egy 1,5-ös, kompakt - mondhatni "Golf-kategóriájú" :) - autó ezt már 1978-ban tudta. Ma meg sok autóhoz még nagyobb motorral sem rendelhető automata váltó!

Nincs is csodálatosabb annál, mint a bal lábat és a jobb kezet pihentetni. Nem igaz, hogy nehéz megszokni! A jót mindig könnyű...

2006. június 8.

2006. június 1.

Egy problémamentes, ámde igen hosszú út után a Golf megérkezik új otthonába, a Gellérthegyre:

2006. április 27., 10:47 perc

Érkezik a válasz:

Persze itt sem minden tökéletes:

• a sárvédők fényezése ránézésre eltér a többi elemétől;
• a hátsó sárvédőkről hiányzik a fekete műanyag koptató (azaz biztos, hogy újra lettek fényezve, és nem szerelték vissza a koptatókat)
• a BM nyilvántartás szerint 1977-es évjáratú Golf L-nek kellene lennie, valójában 1978-as évjáratú Golf GLS
• Ha Golf GLS 1.5-ös benzines motorral, akkor a netes Golf biblia szerint automatának kellene lennie, ebben mégis ötfokozatú kéziváltó van...

2006. április 26.

A hasznaltauto.hu oldalon rátalálok "A" hirdetésre: Golf 1.5 GLS, második tulajdonostól, jó állapotban, Dombóváron.

Egyéves voltam, amikor piacra dobták. Minden idők egyik legjobb és legsikeresebb formatervezője, Giorgetto Giugiaro tervezte, és minden idők egyik legsikeresebb autója lett. 1974 és 1983 között tízmillió példányt gyártottak belőle - de Dél-Afrikában Citi néven máig gyártják!!!

Amikor feleségem megkérdezte, milyen ajándékot szeretnék a PhD védésemre, mi mást is válaszolhattam volna: I-es Golfot!!!

Az előkészületeket megtettük:

• Hosszas kutakodás a hasznaltauto.hu oldalon és más, használtautós adatbázisokon. Eredmény: tisztázatlan előéletű hulladékgolfok nagy választékban kaphatók...
• Golf I modellautók, prospektusok és szakirodalom beszerzése.